Kettõt találtam, amit népiesen is így hívnak.
MOCSÁRI GÓLYAHÍR
Caltha palustris
Virágzása: április-május.
Népies nevei: kikeleti gólyahír, fülemülevirág, gólahíradu, gólyavirág, libadöglesztõ, kácsavirág, Lukácsvirág, mocsárvirág, mohárcsi, német kaporna, sárgavirág, sárivirág, sárvirág, szentgyörgysaláta, tóvirág, tökvirág, víziviola, zsibavirág.
A boglárkafélék családjába tartozó, bokros növésû, 15-50 cm magas évelõ növény. Levelei vese alakúak, fényesek, finoman csipkések. 3-4 cm-es virágai a szárakon többesével helyezkednek el, öt élénksárga csészelevél alkotja õket. Vizes réteken, mocsarakban, patakpartokon élõ enyhén mérgezõ, gyakori növény

A másik
SALÁTABOGLÁRKA

Virágzása: március-május.
Népies nevei: aranyka, aranysaláta, búzaesõ, fügegyökér, fügelevelûfû, fügezöld, galambbegy, galambsaláta, golyvasztófû, Isten búzája, kakukksaláta, kakukkvirág, kisfecskefû, mennyei árpa, papsaláta, potrasaláta, rigótök, szentgyörgysaláta, tavaszi saláta, trencséni manna, varjúmogyoró, versengõsaláta, zsibavirág.

Kedves kis sárga virágai helyenként tömegesen virítanak lombfakadás elõtt üde, tápanyagban gazdag talajú gyertyános-tölgyes és bükkös erdõkben, erdõszéleken. A növény a nyár elejére teljesen visszahúzódik, gumóiban elraktározott tápanyagtartalékával vészeli át a nyári szárazságot és a téli fagyokat. Friss leveleit régebben salátának fogyasztották.