Véleményem szerint valóban túlzás "fordulatból" úgy minõsíteni a melegedés-párti tudósokat. Ugyanakkor az a tény, hogy az anomáliák relatív szórása több száz százalék, enyhén szólva is megkérdõjelezi a felmelegedés nagynak kikiáltott valószínûségét.
Az, hogy mostanság milyen események történnek, és hogyan változnak, az egy dolog. De megdõlni látszik az IPCC által elõrejelzett éghajlatváltozás, vagy legalábbis a legoptimistább verziók jöhetnek be. Ugyanis abszolút nem volt szó arról, hogy bármikor is lehet megtorpanás, állandóan a folyamatos melegedést mondták. Azóta persze mondják, hogy lehet megtorpanás, amióta volt (1999 óta az van).
A "valódi" klímakutatók manapság egyre inkább rájönnek, hogy a naptevékenység hatása jóval erõsebb, mint ahogy azt gondolták, és itt nem a Maunder-minimumra kell gondolni, hanem az utóbbi 1-2(-3) évre.
Plusz, amit már emlegettem párszor, a svadasz által linkelt trieszti konferencián az is kiderült, hogy az AMO-jelenséget sem ismerjük eléggé.
Az üvegházgáz-kibocsátás a gazdasággal összefüggõ folyamat, ami szintén kaotikusan viselkedik.
A meteorológiai mérések a XVIII. sz végén kezdõdtek, és a mai napig is (elsõsorban az óceánok területén) túl ritka a lefedettség, ennek ellenére sok kutató vakon hisz a klímamodellek eredményében.

Én nem megkérdõjelezem a felmelegedést, csak egész egyszerûen a bizonyítékként felhozott tényeket elégtelennek tartom. Ennek legkülönfélébb okairól Czelnai is írt, amit Noli linkelt még áprilisban: Link (Ez a cikk olyanokba is belemegy egyébként, amikbe én már nem szeretek, vagyis annyira nem érdekel: a klímapolitikába.)
Errõl itt szerintem a legtöbben hasonlóan gondolkodnak, szerencsére.