Olvasva a különféle véleményeket, kommenteket, egy dolog biztosnak tûnik, a változás.
Csekélységem közel ötven éve figyeli az idõjárás napi alakulását és feljegyzi azt. Ezen idõszak alatt egyértelmûen bizonyultnak látom, hogy egy nagyobb arányú éghajlatváltozás elõtt állunk. Csak két fontos dolgot említek még alátámasztásként. Az egyik, Bartholy Judit tanszékvezetõ az MMT-ben tartott elõadásában elmondta, hogy az északnyugat felõl érkezõ ciklonok gyakorisága csökken, viszont intenzitásuk nõ. Másik, az Idõjárás c. folyóiratban 2009-ben megjelent egy táblázat, a Paksi meteorológiai állomáson 30 év alatt mért hõmérsékleti maximumokról, minimumokról és a középértékekrõl, továbbá az évi csapadékösszegekrõl. Ezeket grafikusan ábárázoltam, majd 3 és 5 tagú mozgó átlagokkal számolva és ábrázolva a trendeket, egyértemû volt, hogy azok melegedésre utalnak. A csapadékösszeg pedig még markánsabban mutatta mindezt és azt is, hogy nõtt az ingadozás mértéke. Ami pedig azon véleményeket illeti, hogy egyes tudósok, befolyásolva, netán lefizetve lennének arra, hogy bizonyítsák a globális felmelegedést, azt egyhén szólva inszinuációnak tartom. Részemrõl inkább tartom ilyennek azokat a szakértõket, akik bizonyítani próbálják, hogy szó sincs errõl és mindezt makacsul hangoztatják. Figyelmen kívül hagyják az olyan tényeket, hogy például, már járható lett az északnyugati átjáró, erõteljesen olvadnak a sarki jégpáncélok és visszahúzódóban vannak a gleccserek, egyre pusztítóbb hurrikánok, tornádók söpörnek végig az amerikai kontinens északi felén, immár New Yorkot is elérve, Afrikában terjeszkedik a sivatag. Folytassam, talán felesleges. Szerintem a tudománynak, de az átlagnál tájékozottabbaknak is elemi kötelessége, hogy a valós folyamatokból levont következtetésekkel álljanak elõ és nem pedig egy prekoncepció bizonyítására próbáljanak adatokat összehozni. Hogy lesz-e egy új jégkorszak, ez sincs kizárva, de a jelek egyenlõre nem erre utalnak.