A nemrég megfigyelt antarktiszi jégmennyiség-növekedés és hidegrekordok mindenesetre nagy valószínûséggel a nap inaktivitásával vannak kapcsolatban, és azt is mutatják, hogy ez a hatás legalábbis ellensúlyozni képes az üvegházgáz-felszaporodás és egyéb tényezõk okozta felmelegedést a pólusokon. Ha a nap aktivitása nem áll helyre, netalán hosszasabb inaktív idõszak jön el, úgy valószínûleg a hûtõ hatás kerül túlsúlyra.
Fentieknek nem okvetlenül mond ellent, hogy az Arktiszon (még) nem tapasztalható jégborítottság növekedés, sõt, a jég mennyisége igen alacsony szinten áll. A nap inaktivitásából származó hûtõ effektus elsõsorban a pólusokra vonatkozik, és az északi sarkvidéket a tengeráramlások miatt jóval több extrapoláris hatás éri, mint a délit.