Nagyon érdekes... fõleg az évi középhõmérséklet grafikon. Látszik, hogy jelenleg viszonylag meleg klímakorszakban vagyunk, de látszik az is, hogy hasonlóan magas középhõmérsékletû évek elõfordultak a XIX. és a XVIII. században is. Ami még meglepõbb, az a görbe ingadozása -ez az 1780 és 1880 közötti idõszakban, valamint 1930 és 1955 között feltûnõen nagyobb, mint egyébkor, mint például most és a közelmúltban. Tehát ezekben az idõszakokban nagyon "meleg" és nagyon "hideg" évek sûrûn váltogatták egymást. A közelmúltból feltûnõ a kis ingadozás, és a nagyon "hideg" évek hiánya: mintha a görbe alsó régióját "levágták" volna. Az biztos, hogy nem a klíma folytonos melegedése az ember uralkodó benyomása: a helyzet más, és sokkal furcsább.
Az embernek hirtelenjében két dolog jut eszébe: erõs a késztetés, hogy a nagy ingadozású periódusokat az alacsony naptevékenységgel hozza összefüggésbe. Az elsõ száz év nagy ingadozása lehetne a Maunder minimum késleltetett hatása, a második pedig a XX. század elején elõfordult rövidebb inaktivitási idõszaké. Eszerint ekkor a klíma kontinentálisabbá, s mindkét irányban szélsõségesebbé vált.
A másik gondolat a mérések pontossága. Feltehetnénk, hogy az elsõ száz év ingadozásai a mérések esetlegességére vezethetõk vissza. Ennek viszont ellentmond, hogy hasonlóan nagy ingadozás a XX. században is elõfordult, mikor a mérések rendszerességében, pontosságában már nincs okunk kételkedni.