Valóban rettenetesen bonyolult folyamatokról van itt szó, a tudomány messze van attól, hogy teljességében ismerje, átlássa azokat. Egy biztos: az üvegház hatás létezik, melegítõ effektusa vitán felül áll. Innentõl kezdve elég bizonytalan minden. Kezdve ott, hogy az üvegház gázok légköri jelenléte, az üvegház hatás teljesen természetes, évmilliárdok óta fennáll, nélküle jéggolyó lenne a föld (mint a híg légkörû Mars) Tehát nem a civilizáció "áldásáról" van szó, mint ahogy sokan gondolják.
Itt a mennyiég a mérvadó, melyet az emberi tevékenység valamivel tényleg megemelt az utóbbi 200 évben.
Aztán szem elõtt kell tartani, hogy a légkör stabil egyensúlyi állapotú rendszer, mely paramétereinek megváltozását nagy mértékben "pufferolni" képes, egyenúlyi állapotát megõrizni "törekszik". Ha nem így lenne, egyáltalán nem is beszélhetnénk klímáról. A föld éghajlata kb. 10000 éve, a legutóbbi eljegesedés befejezõdése óta nagyjából változatlan -a puffermechanizmusok jól mûködnek.
Nézzünk egy egyszerû példát: ha kissé megemelkedik a globális átlaghõmérséklet, az éghajlati övek a sarkok felé tolódnak el. A szubarktikus alacsony nyomású öv ciklonjai közelebb kerülnek a sarkvidékhez, ott több hó esik, ezáltal megnõ a földgolyó albedója, s ez lehûléshez vezet. Az is könnyen elképzelhetõ, hogy az a folyamat, mely az egyensúlyi állapothoz való visszatérést eredményezi, kissé "túlszalad" azon, túlkompenzáció lép fel. Az elsõdleges felmelegedés paradox módon lehûlést okoz. Az egyensúlyi állapotából kibillentett klíma nem egycsapásra, hanem lecsengõ hullámzás útján tér visza ahhoz.
A puffermechanizmusok mellett olyanok is vannak, melyek kumulatív, öngerjesztõ módon instabillá teszik az éghajlatot. Ilyen nem sok van, illetõleg elképzelhetõ, hogy a paraméterek megváltozása bizonyos határig pufferoló hatást vált ki, azután viszont öngerjesztõvé válik. Az eddigi példánál maradva, a növekvõ albedó lehûti a légkört, az éghajlati övek visszafordulnak az egyenlítõ felé, kevesebb lesz a csapadék a poláris vidékeken és ezáltal csökken az albedó. Ellenben ha nagyon megnõ az albedó, az olyan mértékû lehûlést válthat ki, hogy olyan alacsonyabb szélességeken is tartós hó és jégtakaró jelenik meg,ahol azelõtt az nem volt. Természetesen ezzel tovább nõ az albedó, még jobban lecsökken a globális hõmérséklet. Valószínûleg ez a folyamat vezetett az eljegesedésekhez. Nyugtalanító tény, hogy nem tudjuk: az üvegház gázok felszaporodása milyen mértéknél indít el öngerjesztõ folyamatokat. Számomra úgy tûnik, a puffermechanizmusok hatékonyabbak a vártnál, de valószínûleg nincs ember, aki ebben a kérdében tisztán lát.

A klíma stabilizálódási hajlamával az emberiségnek élni kell,s nem visszaélni. Számtalan tényezõ van még, melynek hatását figyelembe kellene venni, mikor a klímaváltozást vizsgáljuk. Ezek közül néhány: a tengervíz gázoldó képessége a hõmérséklet függvényében, a sótartalom és ezzel kapcsolatban a tengeráramlatok, a bioszféra sokirányú és óriási befolyása. Aztán ott vannak az asztrális tényezõk, melyet nem tudom, figyelembe vesznek-e a klímára vonatkozó modellek: a naptevékenység és a kozmikus sugárzás ingadozásai. Éppen napjainkban derül arra fény, hogy ezek befolyása bizony nagyon erõs a föld éghajlatára.
Szóval, ezek az (amatõr) gondolatok azok, melyket hiányoltam a "profi" klimatológus által elmondottakból. Szinte hihetetlen, hogy milyen magabiztossággal rajzolnak "hokiütõket", és adnak meg pontos számokat a száz év múlva elõálló átlaghõmérsékletre vonatkozólag.
A klímaváltozás csakugyan nagy "biznisszé" vált civilizációnkban, és csak sejteni lehet, hogy ez befolyásolja a szakirodalmat, a tudományos közleményeket (a médiáról most nem szólok).