Tényleg nem errõl van szó, én sem hiszem, hogy a napfoltciklus a napállandó változásain keresztül hatna a földi klímára. Ennek ingadozása annyira parányi, hogy csak nagyon hosszú idõtávon, a többi kondició (földpálya, földtengely hajlásszöge, üvegházgáz-tartalom, albedó, koninensek elhelyezkedése) változatlansága esetén befolyásolná -esetleg- a földi hõmérsékletet.
Igy hát más mechanizmus(oka)t kell feltételeznünk.
1. Az általad is említett napszél komolyan szóba jön. Részecskéi a pólusoknál ütköznek a légkör gázmolekuláival, kinetikus energiájuk részben hõvé alakul. Ez megváltozatatja a sarki magaslégkör hõeloszlását, így abba az irányba hat, hogy a kisugárzás lehetõsége csökken (saját hipotézisem). Tehát napfoltminimum esetén, mikor kicsi a napszél, a sarkvidék téli lehûlése nagyobb lesz, és vica versa. A mostani mély minimum idején az Antarktisz erõs lehûlése, a jégborítottság növekedése erõsíteni látszik ezen elképzelést. Érdekes módon mindez nem következett be az Arktisz esetében -azonban erre fel lehet hozni, hogy itt a jég alá befutó tengeráramlatok miatt a folyamatok bonyolultabbak, több hatótényezõ van.
2.A felsõ lékörben elnyelõdõ UV sugárzás szintén melegítõ effektus révén erõsíti a térítõi magasnyomást. Jelenleg számomra ez tûnik a legerõsebb faktornak. Közel egy éve figyelem a térítõi (azori) AC viselkedését, összehasonlítva azt a sarkvidék anticiklonjaival. Szintén figyelemmel kísérem a NAO és AO indexek alakulását, mint olyan indikátorokat, melyek fõképp a fenti arányra vonatkoznak. Úgy látom, elég egyértelmû összefüggés körvonalazódik. Az ominózus 2010-es évben az azori magasnyomás egészen visszahúzódott, a zonalitás ennek megfelelõen minimálisra csökkent. Az indexek huzamosan negatívak maradtak. Azóta erõsödött a naptevékenység, erõsödött a térítõi magasnyomás befolyása és a zonalitás -igaz, nem nagy mértékben, s ez teljesen meg is felel a még mindig elég alacsony naptevékenységnek. Májusban az addig növekvõ tendenciát mutató naptevékenység váratlanul visszaesett, és lám, a január óta kissé megnövekedett indexértékek újra csökkenni kezdtek. Mindez elég sokatmondó.
3.A napszél a kozmikus sugárzás eltérítésén keresztül is hat(hat) a földi klímára. A kozmikus sugárzás ionizáló hatásával a kondenzációt, a felhõképzõdést segíti. Ebbõl kifolyólag napfoltminimum idején a föld összfelhõzete megnövekedne. E mechanizmus mûködésérõl nincsenek adataim, megfigyeléseim.