Áthelyezve innen: Hosszútávú esélylatolgatások (#67008 - 2011-05-24 13:07:12)

"Szerintem a széndioxid tartalom lassú csökkenése éppen az elsõ glaciálisra ért el olyan fokot, hogy a fenti öngerjesztõ folyamat elindulhatott."

Nemcsak szerinted. nevet Jelenleg hasonló az általánosan elfogadott álláspont arról, hogy miért épp akkor kezdõdtek el a glaciális-interglaciális ingadozások, amikor. Annyit hadd tegyek hozzá: nem egytényezõs a történet, a CO2-tartalom megfelelõ csökkenésén kívül számos feltételnek teljesülnie kellett. Ilyen pl. a kontinensek megfelelõ elrendezõdése: a hófelhalmozódáshoz az is kell, hogy elegendõ szárazföld legyen a sarkvidékeken, ahol gyûlhet a hótakaró, kell, hogy olyan áramlási rendszer legyen az óceánokban, ami nem juttat el túlságosan sok hõt az alacsony szélességektõl a sarkok felé, stb... A CO2-tartalom emellett nem folyamatosan csökkent a földtörténetben: a jura-kréta idõszakok mai viszonylatban óriási koncentrációi már nem az õsatmoszféra maradványai voltak, hanem a mainál erõsebb vulkáni tevékenység, melegebb (így kevesebb CO2-t feloldó) óceánok, karbonátos kõzetek erõsebb mállása mellett máshol volt az egyensúlyi érték. (Nagyon-nagyon hosszútávû múltbeli CO2-trendek, különbözõ forgatókönyvek szerint: Link Annyi közös bennük, hogy az "õsi" CO2-t az erdõk megjelenése a karbon idõszakban gyakorlatilag elfogyasztja, utána már a dinamikus egyensúlyi állapottal való soktényezõs játék zajlik.