A kulcs az, hogy a Világegyetemnek nincsen definiálható közepe. Úgy, ahogy egy körvonalnak vagy egy gömbfelületnek sincs egy olyan megfigyelõ számára, aki a vonalat ill. felületet nem hagyhatja el. A tágulásra elég gyakran hozzák fel példaként a felfújódó léggömböt, amin minden pont minden ponttól távolodik, és a saját 2 dimenziójában nincsen kitüntetett hely... valahogy így "mûködik" a Világegyetem is, csak ott 2 helyett 3 dimenzióban nem találunk kitüntetett pontot.

Ennek az a furcsa következménye, hogy elvileg a világûrben végig nyílegyenesen haladva elõbb-utóbb vissza lehetne érni a kiindulópontba. (Más kérdés, hogy a Világegyetem tágulása ezt lehetetlenné teheti.) Az Univerzum méretére épp az alapján adható egy minimális becslés, hogy nem látunk olyan objektumokat, amiknek a fénye az Õsrobbanás óta "körbeért" volna. Bõvebben a Wikipedián: Link