Azt se felejtsük el azonban, hogy az ember elõtti korszakban az interglaciálisokban rendszeresen 280-300ppm köré emelkedett a CO2-koncentráció, és nem tovább. (A jégkorban pedig 100-200 között ingott). A CO2-koncentráció és a T általában jól együtt mozgott, de nem tudni, melyik követte a másikat.
Az biztos, hogy a jégkorszak/interglaciális-határokon valamilyen, a jéggel kapcsolatos pozitív visszacsatolás lép mûködésbe, a két egyensúly között ugráltatva az éghajlatot. (Levegõkémián tanultuk, hogy) Az új, a légkör számára szokatlanul magas CO2-koncentráció által okozott kis mértékû hõmérséklet-emelkedés akár elég lehet ahhoz, hogy ez a pozitív visszacsatolás a következõ alkalommal elmaradjon, vagy csak jóval késõbb jelentkezzen, ezáltal a jégkor is elmaradjon, vagy legalábbis megrövidüljön.
Ez az élõvilág nagy részének azonban jó lenne, mivel (a mérsékelt övben) a jégkorszakok idején sokkal kisebb volt a biodiverzitás, és a jégkor beköszöntekor mindig egy kisebb kihalás játszódott le. A mai ember nem élt a jégkorban, így valószínûnek tartom, hogy nem igazán tudnánk alkalmazkodni, elsõsorban azért, mert az élelmeink (fõleg a növények de a legtöbb állat sem) sem élnek meg a jégen.