Érdekes volt reggel, mert itt nálunk már köd volt, de még látszott az ég (mielõtt elindultam a vonatra, azelõtt ködölt be, valószínûleg advekciós köd volt). Majd ahogy ment a vonat Szombathely felé, Rádóc után 1-2 km-rel mintha elvágták volna a ködöt, de néhány km-rel arrébb ugyanilyen éles határvonallal futottunk bele egy újabb sûrû, és immár zárt ködfoltba. A ködös rész egészen Szombathelyig tartott, de a szõlõsi megálló után ismét kitisztult az idõ, bár látszott, hogy kelet felé a város határában már/még köd van. Aztán mikor az állomáson vártam a buszra háromnegyed 8-kor, már látszott, hogy észak-északkelet felõl ködfelhõzet-foszlányok kezdik elborítani az eget, úgyhogy gondoltam, hogy be fog állni a köd, és végül úgy is lett.

Hazafelé jövet ugyanez volt, Szombathelyen a belvárosban derült ég erõs párássággal, de a déli városrészen már ködfelhõzet is volt, majd Balogunyom után derült ki ismét teljesen az ég.

Egyébként a ködfelhõs szakaszon nagyon látványos volt, ahogy a 10-20 méter magasságban lévõ felhõalappal rendelkezõ vékonyabb és vastagabb felhõk között bujkált a Nap, és eközben sejtelmes fény-árnyék viszonyok uralták a tájat.
nevet