A hasonlat véleményem szerint rendkívül rossz.

A Budapesti napi középhõmérsékletek szórása november hónapban sokszorosa az éves globális középhõmérsékleti adatsor éves adatpontjai között fellépõ szórásnak. A mostani idõjárás semmiféle jelentõséggel sem bír a tél középhõmérsékletével kapcsolatban... A globális átlaghõmérséklet alakulásáról ugyanez már nem mondható el: az IPCC által hivatkozott klímamodellek futásai szerint 12-14 éven át tartó globális felmelegedés nélküli idõszak nem fordulhatott volna elõ jelen körülmények között.

Hol van az elmúlt 12-14 év hõtöbblete? A légkörben nem találunk ilyet, ráadásul az óceánok mélyén sem.

A szén-dioxid ettõl még üvegházhatású gáz, az egyetlen probléma, hogy az általa okozott változást felerõsítõ pozitív visszacsatolások az eddig látottak alapján nem létezhetnek. Az ember által okozott globális felmelegedés elmélete valójában két lépcsõbõl áll: a légköri üvegházhatás elméletébõl, valamint az atmoszféra instabilitásának elméletébõl (annak feltételezése, hogy a légköri hõmérséklet megváltozásával járó folyamatokat pozitív visszacsatolások uralják).

Az általános esetekben használt klímamodellek azt feltételezik, hogy a légkör relatív nedvessége globális átlagban konstans. Ha az erõsödõ üvegházhatás (több CO2) következtében emelkedik a felszínközeli átlaghõmérséklet, akkor a konstans RH miatt a légkör abszolút nedvessége (összegzett vízgõztartalma) növekedni kezd. A vízpáránál hatékonyabb és bõségesebb üvegházhatású gázt nem ismerünk, tehát elméletileg ez további felmelegedéshez vezet.

Az IPCC a szén-dioxid megkétszerezõdéséhez kapcsolható melegedés mértékét, az ún. klíma-érzékenységet a visszacsatolások nélküli +0.8...+1.2°c-os értékhez képest +2.5...+4°c közé teszi. A pozitív vízpára-visszacsatolás által okozott felmelegedés a trópusi troposzférában jelentkezne a legerõteljesebben, függetlenül attól, hogy a melegedési folyamat beindítója az üvegházhatás erõsödése vagy éppen a besugárzási energia növekedése... Mind a mûholdas, mint a radioszondás megfigyelések azt mutatják, hogy a vízpára abszolút mennyisége csak a felszín közelében növekszik, kb. 700hPa magasság felett enyhén csökken.

A magasban lévõ egy egységnyi vízgõz üvegházhatása a felszínközelinél jóval markánsabb, az üvegházgázok mennyisége és a léghõmérséklet között meglévõ logaritmikus összefüggés miatt. A légnedvesség döntõ része a felszín közelében koncentrálódik. Az ottani vízgõznyomás emelkedése sokkal kisebb mértékben képes melegedést okozni, mint a magasban lévõ vízpára-koncentráció csökkenése következtében fellépõ hûtõ hatás.

Az üvegházgázok hõmérsékletre gyakorolt logaritmikus hatása talán egy havazás alkalmával lenne a legjobban szemléltethetõ. A lehulló hópelyhek egy részét szeretnénk a talaj felett apácarácsokkal felfogni. Az elsõ rács elhelyezésével megakadályozzuk, hogy a hópelyhek fele elérje a felszínt. Egy második rács már csak az elsõ szûrõn áthulló hópelyhek egy részét tartaná meg, a harmadik rács ennél is kevesebbet, a tizedik rácsunk már alig tudna felfogni valamit... A légköri kisugárzás üvegházhatás általi leszabályozása során ugyanez történik, csak lentrõl felfelé.

A vízpára a Föld "légköri termosztátja", nem holmi destabilizáló összetevõ, aminek az IPCC megbélyegzi azt - ezáltal eladhatóvá válnak a realitástól elrugaszkodott, 4-6 fokos felmelegedéssel riogató forgatókönyveik.



Pályázati kiírás: keressen nekem valaki olyan globális felmelegedéssel kapcsolatos cikket, nyilatkozatot, sajtóközleményt az ezredforduló idejérõl, amely azt állította, hogy 2011-ben is 1998 lesz a legmelegebb év a mûszeres megfigyelési adatsorban!