Demeter Sándor: Viharfelhõ

Viharfelhõ gomolyogva
szállt a dermedt világ felett,
e sötét mozgó ködpárna
az öröklét csendjén lebegett
síri szózatával, honába.

A sötét felhõ fenyeget
köré tágul a messzi világ,
a sok árny, mely tolongva rajzik
az olthatatlan magasságba,
s benn tündöklik roppant üresség.

Óh, szörnyû, melyhez hasonlót
ember még sohasem látott,
mintha haragos vendég volna
lebeg sötéten-kanyarogva,
majd az óceánba leviharzik.