Meteorológiai esélylatolgatások
Bízvást állítható, hogy a mostani azonális, keleti-északkeleti durva hidegelárasztásos helyzet (melyben talán nem is a farkasordító hideg az igazán feltűnő, hanem a fagyos légtömeg hatalmas térfoglalása Európában) rendkívüli, mondhatni "történelmi" esemény. Igazán pikánssá az teszi, hogy egy szinte rekordenyhe január előzte meg a február végi hideghullámot.
Az extrém történés élesen rávilágít néhány eddig is tudott, figyelembe vett tényre. Érdemes lesz ezeket tanulságként összefoglalni már csak azért is, mert ezután majd önként adja magát a következtetés a folytatásra, az előttünk álló hetek valószínű időjárására.
Legelőször is, újfent igazolódott, hogy a lábas hideg térnyerése fokozatos, lassú folyamat, de ha "kifutja magát", alapos. Ehhez persze az kell, hogy a bárikus helyzet huzamosan megfelelő legyen az északkeleti, keleti nagytérségi áramláshoz. Az ilyen felállás nem nagyon gyakori, de a tél második felében, vége felé nem is ritka. Február blokkhajlamát sohasem szabad lebecsülni, de a mostanihoz hasonló, gigantikus északi blokk AC létrejöttéhez emellett tényleg hozzájárulhatott a sokat emlegetett SSW és nyomában a polar split.
Link
Szóval, a bárikus helyzetnek huzamosan kedvezőnek (azonálisnak) kell lennie a szibériai hideg térfoglalásához. Ugyanis előfordulhat, és sokszor elő is fordult, hogy mire a hideg, száraz levegő az anticiklon peremén "elcammog" Közép-Európa keleti határáig, a légnyomás-muszter átalakul, és az Európa nyugati felén délire, délnyugatira fordult áramlások már nem engedik közelebb jönni hozzánk a keleti hideg légtömeget. Ilyenkor jön létre az a látszat, hogy a Kelet-Európai-síkságot kitöltő hideg légtömeget a Kárpátok lánca tartóztatta fel. Természetesen szerepet játszhat az orográfia is ebben, de ha a légnyomási elrendeződés jó, a hegyek tartós akadályt nem képeznek a keleti hidegelárasztás útjában.
Úgy látszik, ilyen mértékű, és ennyire huzamos azonalitás csak kiadósan negatív indexértékek mellett következhet be. Ezt igazolja a jelen eset is.
Link
Link
Volt olyan vélemény is, hogy mélyen negatív AO kevésbé leszaladó NAO mellett szárazföldi hidegáramlást helyez kilátásba. Ez, bár igaz lehet, azt a kiegészítést igényli, hogy hosszú ideig 0 fölötti NAO értékek mellett az ilyen keleties hidegelárasztás sem működik, sőt semmilyen tartós hidegelárasztás egyáltalán. Ugyanis a pozitív NAO éppen azokat a nyugatias légmozgásokat jelenti, melyek miatt a felénk esetleg meginduló keleti hidegtömeg megtorpan, expanzióját nem tudja folytatni.
Ezek után vessünk egy pillantást a valószínű folytatásra:
Link
Egy ilyen "pillanatfelvétel" láttán mindenki azt gondolja, hogy 'de szép alácsúszás, csúszópályás medi lesz ebből'
Ezúttal viszont nem lesz, méghozzá azért nem, mert az alácsúszáshoz 2 dolog kellene: tartós, regenerációra képes é-ék-i AC, továbbá k, dk felé elmozduló nyugati ciklonok. Ezeknek most egyike sem lesz adott:
Link
Link
Látszik, hogy az északi AC feltűnő gyorsasággal meggyengül, és az alacsony nyomások délnyugatról és északról is megközelítik annak központi területét. Ezzel együtt a magassági hideg Európa fölött leszakad a szibériai anya-depóról, izolálódik:
Link
Link
Itt kérdésként felmerül, hogy vajon az északi AC meggyengülése miatt szűnik meg a hideglevegő utánpótlása, vagy fordítva: a nagytérségi ék-i áramlás megszűnte következtében épül le az AC? Véleményem szerint mindkét állítás igaz lehet, de a magam részéről az utóbbi verzió felé hajlok.
Hogy a délnyugati ciklonrendszer nem nyer tért kelet felé, a Földközi-tenger irányába, hanem inkább északra térül, és a meggyengült AC helyét foglalja el, abban szerepe van a nyugati drift hiányának, és szerepe lehet a polar split-nek. Közbevetőleg megjegyzem, hogy az északi nagy anticiklon gyors, jelentős, és merőben szokatlan nyugat felé mozdulása is azt a gyanút kelti, hogy valami rendkívüliség van a légkör működésében mostanában.
A távolabbi kilátásokat az határozza meg, vajon marad-e a nyugati drift gyengesége, és az azonális hajlam. A major SSW szokásos hatásait figyelembe véve könnyen maradhat. További kérdés, hogy fog-e tudni még egyet "lőni a szibériai nagyágyú", azaz, eljut-e kontinensünk északkeleti határára ismét egy adag rendkívül hideg, száraz levegő. Erősen az a gyanúm, "egy lövedék még van a raktárban"
GFS 240 óránál és a fölött regenerálja az észak-európai AC-t, a kontinens középső sávjában az ék-i hosszú légpályát. Sőt, a folyamat csírájában már 200 óra környékén észrevehető.
Viszont megjegyzendő, hogy ECM most egész más utakon jár.
Az extrém történés élesen rávilágít néhány eddig is tudott, figyelembe vett tényre. Érdemes lesz ezeket tanulságként összefoglalni már csak azért is, mert ezután majd önként adja magát a következtetés a folytatásra, az előttünk álló hetek valószínű időjárására.
Legelőször is, újfent igazolódott, hogy a lábas hideg térnyerése fokozatos, lassú folyamat, de ha "kifutja magát", alapos. Ehhez persze az kell, hogy a bárikus helyzet huzamosan megfelelő legyen az északkeleti, keleti nagytérségi áramláshoz. Az ilyen felállás nem nagyon gyakori, de a tél második felében, vége felé nem is ritka. Február blokkhajlamát sohasem szabad lebecsülni, de a mostanihoz hasonló, gigantikus északi blokk AC létrejöttéhez emellett tényleg hozzájárulhatott a sokat emlegetett SSW és nyomában a polar split.
Link
Szóval, a bárikus helyzetnek huzamosan kedvezőnek (azonálisnak) kell lennie a szibériai hideg térfoglalásához. Ugyanis előfordulhat, és sokszor elő is fordult, hogy mire a hideg, száraz levegő az anticiklon peremén "elcammog" Közép-Európa keleti határáig, a légnyomás-muszter átalakul, és az Európa nyugati felén délire, délnyugatira fordult áramlások már nem engedik közelebb jönni hozzánk a keleti hideg légtömeget. Ilyenkor jön létre az a látszat, hogy a Kelet-Európai-síkságot kitöltő hideg légtömeget a Kárpátok lánca tartóztatta fel. Természetesen szerepet játszhat az orográfia is ebben, de ha a légnyomási elrendeződés jó, a hegyek tartós akadályt nem képeznek a keleti hidegelárasztás útjában.
Úgy látszik, ilyen mértékű, és ennyire huzamos azonalitás csak kiadósan negatív indexértékek mellett következhet be. Ezt igazolja a jelen eset is.
Link
Link
Volt olyan vélemény is, hogy mélyen negatív AO kevésbé leszaladó NAO mellett szárazföldi hidegáramlást helyez kilátásba. Ez, bár igaz lehet, azt a kiegészítést igényli, hogy hosszú ideig 0 fölötti NAO értékek mellett az ilyen keleties hidegelárasztás sem működik, sőt semmilyen tartós hidegelárasztás egyáltalán. Ugyanis a pozitív NAO éppen azokat a nyugatias légmozgásokat jelenti, melyek miatt a felénk esetleg meginduló keleti hidegtömeg megtorpan, expanzióját nem tudja folytatni.
Ezek után vessünk egy pillantást a valószínű folytatásra:
Link
Egy ilyen "pillanatfelvétel" láttán mindenki azt gondolja, hogy 'de szép alácsúszás, csúszópályás medi lesz ebből'
Ezúttal viszont nem lesz, méghozzá azért nem, mert az alácsúszáshoz 2 dolog kellene: tartós, regenerációra képes é-ék-i AC, továbbá k, dk felé elmozduló nyugati ciklonok. Ezeknek most egyike sem lesz adott:
Link
Link
Látszik, hogy az északi AC feltűnő gyorsasággal meggyengül, és az alacsony nyomások délnyugatról és északról is megközelítik annak központi területét. Ezzel együtt a magassági hideg Európa fölött leszakad a szibériai anya-depóról, izolálódik:
Link
Link
Itt kérdésként felmerül, hogy vajon az északi AC meggyengülése miatt szűnik meg a hideglevegő utánpótlása, vagy fordítva: a nagytérségi ék-i áramlás megszűnte következtében épül le az AC? Véleményem szerint mindkét állítás igaz lehet, de a magam részéről az utóbbi verzió felé hajlok.
Hogy a délnyugati ciklonrendszer nem nyer tért kelet felé, a Földközi-tenger irányába, hanem inkább északra térül, és a meggyengült AC helyét foglalja el, abban szerepe van a nyugati drift hiányának, és szerepe lehet a polar split-nek. Közbevetőleg megjegyzem, hogy az északi nagy anticiklon gyors, jelentős, és merőben szokatlan nyugat felé mozdulása is azt a gyanút kelti, hogy valami rendkívüliség van a légkör működésében mostanában.
A távolabbi kilátásokat az határozza meg, vajon marad-e a nyugati drift gyengesége, és az azonális hajlam. A major SSW szokásos hatásait figyelembe véve könnyen maradhat. További kérdés, hogy fog-e tudni még egyet "lőni a szibériai nagyágyú", azaz, eljut-e kontinensünk északkeleti határára ismét egy adag rendkívül hideg, száraz levegő. Erősen az a gyanúm, "egy lövedék még van a raktárban"
GFS 240 óránál és a fölött regenerálja az észak-európai AC-t, a kontinens középső sávjában az ék-i hosszú légpályát. Sőt, a folyamat csírájában már 200 óra környékén észrevehető.
Viszont megjegyzendő, hogy ECM most egész más utakon jár.