Az antarktiszi jégfuratminták zárványaiban lévõ koncentrációkat mérik. Az teljesen egyenértékû azzal a koncentrációval, ami akkor volt. A zárvány korát pedig annak helyébõl tudják kiszámolni (egy nem ekvidisztans idõskála vehetõ fel a jégfuratmintára egyértelmûen), méretétõl függõen változó, de elég nagy pontossággal.
A 100 000 éves ciklusokat nagyon jól magyarázza a csillagászati hatásokat leíró Milankovics-Batsák-elmélet. Azt is, hogy a melegedés gyorsabb (véletlenül így állnak össze a pályaelemek ciklusai). Ma ez az elfogadott álláspont, és igen, ezalapján egy lehûlési idõszaknak kell következnie nevet .
Az alacsony légkörben (a planetáris határrétegben) valóban jobban szór a CO2-szint, hisz pl. városokban több van. A határréteg fölött azonban - köszönhetõen a hosszú tartózkodási idejének - szinte teljesen egyenletesen oszlik el. És pl. a Mauna Loa Obszervatóriumban, Hawaiion, ami 3700(?) méter magasan van, ott már ezt az eloszlatott CO2-szintet tudják mérni.