Bevallom õszintén, egy picit örülök annak, hogy múlt szombaton, amikor Karcsit bácsit utoljára láthattátok, akkor helyettem ugrott be televíziózni. Nem gondoltam volna, hogy az lesz az utolsó szegénynek. [esõ]
Ami bámulatos volt, hogy micsoda akaraterõvel küzdött a betegségével, és annak ellenére, hogy az utolsó idõszakában a szörnyû betegsége miatt már nem volt topon, de mégis csinálta, emberfeletti erõvel, és megpróbálta magát függetleníteni ettõl.
Beszéltem a feleségével telefonon, aki megerõsített, hogy nem szenvedett sokat ma, nagyon szépen ment át a túlvilágra, éppen a neve napján... Nyugodjon békében! szomoru