Szeretném leszögezni, hogy nem állítom, hogy ami nincs (egyelõre) bizonyítva, az nincs is. Ebben Hari, én és Te is egyetértünk. Azt viszont határozottan állítom, hogy ami nincs bizonyítva, az nem feltétlenül igaz. Ez különbözteti meg a "sejtés"-t, a "tétel"-tõl, pl. matematikában. Amíg sejtés, addig lehet, hogy kiderül az ellenkezõje. Ezért is keresik ilyen témákban nagy lendülettel a sejtések bizonyítását, hogy tétellé váljanak. (Nem egyet az utóbbi néhány évben bizonyítottak be.) Hiszen ha jó a bizonyítás, akkor az immáron tétel felhasználásával akár további sejtéseket lehet belátni. Addig NEM! (értsd: amíg valami csak sejtés, addig nem lehet azt felhasználni más tényezõk belátásához) Hogy párhuzamot állítsak: amíg a DAI sejtés (mert nincs bizonyítása), számomra nem bír érdemi információval a decembert illetõen, legföljebb érdekességként. Hiszen eredményét nem használhatjuk "bizonyításra".

Ahogy leírtad, úgy mûködik ma a kvantumfizika: alkotnak egy elméletet, egy "modellt", amely modellezi a mûködést, felállítanak egyenleteket és tételeket, ezekbõl pedig kijönnek olyan dolgok, amelyeket még nem igazoltak (pl. új részecskék létezését, legyen ez mondjuk a Higgs-bozon). Attól, hogy egyelõre NINCS ellenpéldája egy ilyen modellnek (azaz minden eddig megfigyelt tény MEGFELEL a modell leírásának), a modellrõl nem tudjuk, hogy helyes! Mennyire fontos ez? Végül is nem annyira, csak dollár milliárdokat költenek rá, hogy a modellben létezõ egy-egy elemet (pl. a Higgs-bozont - építettek miatta egy LHC-t...) megtaláljanak, ezzel lépésrõl lépésre igazolják a modell egy-egy részének a helyességét. (A szép az, hogy nem csak egy jó modell van, hanem a kvantumfizikára csak ma ismerünk néhány tucatot, melyek jól leírnak mindent, amit eddig megfigyeltünk, de még nem biztos, hogy jók - cáfolni egyelõre nem sikerült.)
A fontos tanulság, na: attól, hogy létezik egy, az eseményeket akár jól leíró modell, ez nem feltétlen helyes.
Régi példa: atommodellek. Régen teljesen más elképzelések voltak az atomokról, mint ma. Mindegyik egy modell volt, leírta a helyes mûködést, jónak tûnt. Aztán jöttek kísérletek, melyek bizonyították, hogy mégse jó a modell és tovább finomították. Néha egy-egy modell 20-30 évet is megélt, általánosan elfogadott modell volt, mire megdõlt. Ma már mosolygunk a hülyeségnek tûnõ akkori (20. század eleji stb.) atommodelleken, de akkor azok teljesen komolynak tûntek! Sõt, kinevették, aki elõállt egy-egy újabbal. További info: Link (a kedvencem a mazsolás puding atommodell :-D )