Valószínûséget megtestesítõ index magától értetõdõen nem lehet 100 százalékos beválású, ezért arra törekedni értelmetlen is lenne. De amire a szeptembert és decembert összekötõ kapcsolat mára (pontosabban tavaly tavaszra) letisztult, nem is nevezhetõ és nevezendõ indexnek, különösen pedig nem összebarkácsolt képletnek: egyszerûen arról szól, hogy az észak-atlanti térség (az északi szélesség 50-90° és nyugati hosszúság 0-90° által határolt terület) aktuális szeptemberi légnyomásátlaga a sokéves átlag (jelesül én az 1951-2013-ashoz viszonyítottam) alatti vagy feletti. A Kárpát-medence térségére ez alapján átlagosan 5-bõl 4-szer várhatjuk az elõrejelzés beválását.

Ami pedig a módszer folyamatos változását, mint kritika tárgyát illeti. Nos, létezik (mert megléte számomra nem valószínû, hanem tény) egy kapcsolat, amely az euro-atlanti térség különbözõ területei között a szeptemberi és decemberi légnyomás (és ennek következtében a decemberi hõmérséklet) között mutatkozik. Erre nem jöttem rá azonnal, ami azért elnézhetõ nekem. Ennek a kapcsolatnak többféle meteorológiai megnyilvánulása, következménye van. Elõször egy gyenge megnyilvánulására figyeltem fel (a szeptemberi magyarországi csapadékmennyiség és a decemberi átlaghõmérséklet között), aztán képbe jött az õsz eleji szibériai hótakaró gyarapodás is. Majd elõbbivel kapcsolatban a közép-európai légnyomás - amelynek szerepe a vizsgálódás 30-ról 60 évre növelésével késõbb elhanyagolhatónak bizonyult - került figyelembe. E tapogatózások után viszont mára egyértelmûvé vált az észak-atlanti légnyomás-anomália döntõ szerepe. Ennyi röviden a történet. A letisztult módszer tavalyi debütálásakor jól vizsgázott, reménykedem, hogy a második alkalommal is sikeres lesz. Persze a 80 százalékos valószínûség az 80 százalékos valószínûség. Dehát azért mégiscsak 80 százalékos...