Nem Verne-regények, hanem útleírások és a sarkvidéki felfedezésekrõl szóló irodalom alapján merem állítani, hogy a 17. századtól kezdve folyamatos, gyakran igen vakmerõ próbálkozásokról volt szó, ahol egyáltalán nem fordultak vissza úszó jégtáblák láttán, csak akkor, amikor már fizikai képtelenség volt továbbhaladni. Vagy még akkor sem - ami egyébként nem kevés emberéletbe került, egészen a 19. század végéig... [persze azt nem szabad elfelejteni, hogy a felfedezések idõszaka épp a kis jégkorszakkal egyszerre kezdõdött, a jégmentesebb idõszakok esélye pedig inkább az azt megelõzõ századokban merül fel.]

Grönland: egy az egyben azért korántsem volt zöld sziget, a több kilométer vastag jégsapka nem ezernél is kevesebb év terméke, az elnevezésben pedig köztudottan némi "marketing" szempont is közrejátszott... A gleccserek nyilván hátrébb húzódtak, a keskeny tengerparti sáv növényzete a mainál valamivel dúsabb volt - de az a 2 millió négyzetkilométeres sziget a viking fénykorban is legfeljebb néhány ezer embert tudott eltartani.