A huzamos, "vonalzós" zonalitás februárban ritka. Bár az elmúlt évtizedekben akadt néhány markáns kivétel (pl. 2002 februárja), de ezt a hónapunkat rendszerint blocking vagy félblocking helyzetek jellemzik, a kontinens középsõ részén gyakran tartósan megemelkedett légnyomással.
Véleményem szerint ez arra vezethetõ vissza, hogy tél végére csökken a féltekei hõgradiens (ilyenkorra már a délebbi tájak is alaposan lehûlnek, az északiak viszont már nem hûlnek tovább), ezért az átlagos hemiszférikus nyomásgradiens is csökken, így lelassul a nyugati áramlási szalag.
A magas szélességek hidegdepói ellenben még virágkorukat élik: fejlettek (lehetnek) a hidegmagok. Így lokálisan könnyen létrejön nagy hõkontraszt, mely a baroklin instabilitás fokozásával a stabil örvényesedést segíti, azaz a hideg leszakadását. Minthogy a nyugati áramlások gyengék, a hideg mélyre szakadhat és könnyen létrejön meridionális, blockingos cirkulációs kép.
Tél közepén, a napforduló táján még más a helyzet. Ilyenkor még rendkívül kiélezett lehet a hemiszférikus hõkontraszt, emiatt nagyon gyorsak a nyugatias áramlások. Ha a féltekén valahol lenne is hidegmag, melynek környezetében létrejön a stabil örvényesedés, ezért leszakad a hideg és meridionálisra váltana az áramlási kép, a féltekét körbe meanderezõ heves nyugati áramlás erre hamarosan rányomakszik, és keletre tolja, szétszórja azt.
Ha nagyon nagy mértékû a hidegfelhalmozódás és az ebbõl kifolyó hõkontraszt, akkor tartós lehet az örvényesedés ilyenkor is. Ilyen esetben a begörbülõ zonális légpályák nagy impulzusa (mozgási energiája) "bedolgozódik" a kialakuló teknõbe. Ezért igen aktív ciklonok lehetnek alacsony szélességeken is, erõs szelekkel, fejlett keveredési zónákkal, sok csapadékkal.
Most alapvetõen más a helyzet. Tél végén a gyenge nyugati áramlások miatt könnyen végbemegy az örvényesedés, és a tomboló nyugati áramlási szalag nem is "tolja le" rólunk a kialakult meridionális képet.
Viszont éppen emiatt a lassúság miatt a teknõk nem lesznek valami vigorózusak, a cirkuláció általánosan "langzám": kis csapadék, kis szél, és mindenekelõtt gyakori AC dominancia.
A gyenge nyugati áramlások fejlett hidegdepók mellett egyben azt is eredményezik, hogy a szinoptikai ciklusok zonális fázisa erõsen lerövidül. A meridionális fázisok viszont hosszúak, és a ciklus sokáig vesztegel a végsõ, a "hideg AC" állapotban -a csökkent általános hõkontraszt miatt nehezen indul be újabb ciklus.
A mostani történések jól felhúzhatók erre a "kaptafára" Az elõzõ ciklus, melynek meridionális fázisa a január végi nagy légnyomás-zuhanással kezdõdött, véget ért. Múlt vasárnap kaptunk egy "epilógus" hidegöblítést (Melynek az a lényege, hogy a ciklus végén a hõtranszport által igen lecsökkent hõkontraszt, gyengült nyugati áramlás mellett az északon éppen hogy felhalmozódásba kezdõ hideg könnyen és azonnal leszakad. De ezzel vége is a dalnak: a hidegraktár teljesen kiürül, és rendszerint félblockingon keresztül zonálisra vált az áramlási kép)
Viszont a télvégi lerövidült zonális fázis azt eredményezi, hogy már ezen a hétvégén (vasárnap) fejlett blokk AC épül fel Skandinávia felett. A hideg sajnos túlságosan keletre szakad, de jövõ hét közepén azért valamennyi beszivárog majd belõle északkeletrõl. Talán még a februárhoz képest is túlzottan rövid zonális fázis alatt most nem tudott elegendõ hideglevegõ felhalmozódni a magas szélességeken ahhoz, hogy tartós meridionalitás jelenjen meg. Így a skandináv blokk-epizód után a jövõ hét második felében Európában északi zonalitás fejlõdik majd ki. Az általános kondiciókra tekintve én is azt hiszem, hogy ez viszonylag hamar "billenni" fog, hidegleszakadásosra vált a kép.
GFS mutat is hasonlót 200 órán nem sokkal túl, de e szerint a futás szerint ebbõl csak félblokk lenne maritim szerencsétlenkedésekkel. Alakulhat ez még a teljes blokk irányába, és nyitánya lehet egy hosszasabb hideg idõszaknak. De természetesen az is megtörténhet, hogy marad a dny és ény között ingázó áramlási irány, és szeles, idõnként záporos, inkább enyhe, mint hideg fináléja lesz az idei télnek.