A troposzférikus hõveszteség a jeteknél keresendõ, itt ugyanis a tropopauza megszakad, és bizony képes kiáramlani némi hõmennyiség a sztratoszférába. Ugyanakkor a világûr felé a Föld pontosan ugyanannyit sugároz ki, mint amennyit a Naptól kap.
A vízpára kényes kérdés, mivel az egyetlen üvegházgáz, ami tud kondenzálódni, ráadásul hamar cserélõdik.

Van még egy-két dolog: a paleoklimatológiai tapasztalat/törvény(?) azt mondja, hogy ahol a kõzetek sötétebbek (pl. OH-vegyületekbõl több van), annak keletkezésekor volt vegetáció, tehát melegebb, nedvesebb, és (nagyon fontos!) CO2-ben /és metánban/ is dúsabb légkörû éghajlat volt. Ahol pedig világosabbak (oxidos vegyületek dominálnak), nem volt vegetáció (hidegebb, szárazabb, CO2-szegényebb éghajlat).
Miért fontos ez? A növények CO2-t vesznek föl és O2-t adnak le helyette. Az idõsorokból kiderül, hogy - az emberi tevékenység elõtt legalábbis biztosan - az ottani regionális hõmérséklet szorosan összefügg a légkör CO2-tartalmával, ami viszont globálisan mindenhol egyezik (hisz szétterjed a légkörben /ellentétben a vízpárával!/). Ezalapján lehet becsülni a globális átlag T-t (de csak hosszú idõre!) regionális adatsorok idõátlagából (némi pontatlansággal ugyan, de a regionális hatások eggyel kisebb idõlépcsõn zajlanak, és marha meglepõ módon 0-ra átlagolódnak nevet ).
Ha valamely regionális hatás pozitív visszacsatolás miatt hirtelen állandóvá válik, akkor a térségben melegedés/hûlés indulhat meg. Ez pedig a CO2-szintet és a vegetáció mértékét maga után ránthatja; vagy akár valami növényfaj kezdhet túlszaporodni, és az rántja a másik kettõt. Lényeg az, hogy a bioszféra ilyenkor egyensúlyközeli állapotban szeretné magát tartani, s ehhez együtt kell tartani a "dolgokat".

Az ember itt lép színre: mennyire mozdítottuk ki a bioszférát ebbõl az egyensúly közeli állapotból megjelenésünk óta? Minél jobban, várhatóan annál "hevesebben" reagál az éghajlat. A fõ vita ezen megy az "antropogén vs természetes klímaváltozás" terén.

/Egyébként a felszín alapból többet kapna, pont a szenzibilis és a látens hõáramlás viszi el a fölösleget a troppauzáig, tehát itt eleve bibi van.
A CO2 biztosan nem jut ki a világûrbe, hiszen nehéz gáz.
Ahol jég van, és nincs párolgás, ott éppen csökken az üvegházhatás, tehát akármeddig is hûlhetne, csak a mérsékelt öv felõl érkezõ légtömegek tartják melegen pl. a sarkvidéket. Itt a zonalitás/meridionalitás a kérdéses tényezõ, mikor melyik kerül túlsúlyba, az jelentõsen meghatározza a sarkvidékeknek is és a mérsékelt övnek is az éghajlatát. Ezalapján tehát éppen nem stabilizáló a vízpára, legalábbis ebben az irányban. Párásodás esetén jóval bonyolultabb a dolog, hisz több folyamat van, szerintem itt sem pusztán a vízgõz az, ami stabilizáló lehet./