A meteorok általában kb. 100km magasan fénylenek föl. Ott van a mezopauza. Fölötte még mindig az alsó homoszférához tartozik (ami attól homo-, hogy még mindig nem válik szét a gáz a molekulák súlya szerint). Értem én, hogy ott már ritka a gáz, de tudtommal nem annyira, hogy a molekulák szabad úthossza már a turbulens karakterisztikákat meghaladja. A meteorok a mezoszférában égnek el, ahol a magassággal csökken a T, így ott erõs konvektív áramlások vannak. Ennek a közepén, 64km-en még mindig 10hPa a nyomás. Ott a levegõre még mindig a hidrodinamika érvényes, tehát ott a levegõ elvileg tud örvényleni nevet . 128km-en 1hPa a légnyomás, ez teljesen ok. A gondok ott kezdõdnek, amikor a molekulák szabad úthossza olyan naggyá válik, hogy a H és a He, mivel könnyûek, fölfelé el tudnak repülni. Az a határ, ahol a gáz elkezd szétválni, valahol a Termoszféra középsõ részében van, az ionoszférában, 300-500 km között. Itt atomos N és O van, fölötte He, afölött pedig H. Innentõl (az ionoszférától) fölfelé már nem érvényes a hidrodinamika, itt már elektrodinamika kell.

(Mellesleg amúgy szerintem is mûhold lehetett nevet .)

Találtam egy definíciós megkülönböztetést a wikin a tûzgömb és a bolida között, nem tudom, ez az igazi-e:
"
[...] A Vénusz fényességénél (-4 magnitúdónál) fényesebb meteorokat tûzgömbnek nevezzük. Ezek közül sok erõsen darabolódik a nagy hõhatás és az erõs fékezõdés hatására, így kisebb darabokra hullik szét. Az így szétrobbanó tûzgömböket bolidának hívjuk.
"