Lásszal és wetsommal értek egyet elsõsorban.
A legutóbbi télen a december nagyrészét a zonalitás jellemezte… Európában. Szibéria, mivel nagy kiterjedésû kontinens, észak felõl hamar kihûl, így elõször ott épül fel egy erõs anticiklon. Ez K-NY irányban tolódhat attól függõen, hogy a nálunk lévõ zonalitás ciklonjai mennyire tudnak behatolni Szibéria fölé, de ott a száraz hideg levegõ miatt elhalnak. 2009.12.19-én ez volt a helyzet: Link (ott az 1045hPa). Sõt, már nov. 18-án is ugyanez volt a történet: Link .
Link Ez már 27-e. Jól látható, hogy a sarki hideg légtömegek eltolódtak Szibéria felé. Ez, illetve a kissé keletebbre kerülõ AC okozhatta azt, hogy Szibéria nyugati és középsõ vidékein a lelassuló ciklonok tartósan erõsebbek maradtak, ez a hatás pedig gondolom segített a hófelhalmozódáson. Ezután a hó felett erõsebben hûlt a levegõ, erõsebb AC-k alakultak ki, így január elején a blokkolódó ciklonok egyre közelebb kezdtek kerülni hozzánk, így a hidegleszakadások is egyre nyugatabbra történtek meg. (jan. 3: Link jan. 10: Link )
Ezután felgyorsultak az események. Január közepén váratlanul igen hideggé vált az Észali-sark, ez elõször persze a Nyugat-Szibériai AC mellett Közép-Szibériára szakadt elõször (jan. 17: Link ). A hidegmag annyira erõs volt, hogy nem tudott egyben maradni, bekövetkezett a polarsplit, s csodás múdon az egyik nagy hidegmag pont ránk szakadt (a híres jan. 30: Link ).

A polarsplit egy meridionális irányítás. Zonalitáskor hûl az Északi-sark, de ez nem tarthat akármeddig, egyrészt azért, mert a hõkontraszt miatt könnyebben kicserélõdik a levegõ, másrészt mert a polárfront amúgy is "be-Rossby-hullámzik". Meridionális irányítás viszont sokáig fönnmaradhat, a Rossby-hullámok elvileg stíbil képzõdmények, más kérdés, hogy a polárfrontról leszakadnak az örvények, és kihûlnek/felmelegszenek, így a hõkontraszt lecsökken (ennek a fázisában lehetünk mostanság), és a polárfront átmenetileg újra kiegyenesedik (visszaáll a zonalitás).

Visszatérve a télre, a jan. 30-án jövõ hideg indította be a mediciklongyárat, s maguk a mediciklonok erõsödtek meg ezután annyira, hogy újabb és újabb hideget zúdítottak ránk. (Febr. 7: Link , 16: Link majd a levegõ elkezdett melegedni, így lassultak az áramlások. Ám a ciklonok továbbra is stabilan maradtak (hisz meridionális irányítás volt), így folytatódott a csapadékos tél. (Febr. 23: Link , Márc. 1: Link
Eközben lassan a polarsplit is nagyjából visszarendezõdött, a szibériai brutál AC is lassan leépült.

Összefoglalva jómagam nem pusztán a zonalitást látom a csapadékos, kemény tél okának. Egyrészt a zonalitás a legjobbkor volt nálunk, ahogy azt talán Snowhunter mondta el többször. Ugyanis abban az idõben már felépült egy AC Szibériában, így az ott blokkolódó ciklonok hozták oda a nagy havat, így adva volt késõbb a hidegbázis. Késõbb pedig a zonalitás miatt hûlõ sarkvidéken szintén a legjobbkor, a tél közepén következett be a polarsplit, és épp Európa kapta nyakába az egyik hidegmagot. Ez ekkor kialakuló meridionális irányításban így épp Európa fölött ciklonok lettek (elõször medik, aztán más egyebek is), amelyek tartósan fenn is maradtak.
Hogy az ok-okozati összefüggés a valóságban is ez volt-e, vagy kicsit más, nem tudom, de én így látom. nevet