APOD: elöljáróban le kell szögezni, Tõletek nemegyszer nagyságrendekkel jobb képeket látni nevet
Egyetértek veletek, fura egy kép, tekintve a túlkontrasztozásokat, a gyenge összemosásokat a horizont közelében, általában a rossz illesztéseket (az ISS és ûrsikó sok helyen megtört pályaíve, nem mellesleg egyes csillagok "agyonblurozott" Stellarium-képre emlékeztetõ megjelenése keverve az "igazi" csillagokkal) amin sokat rontott az elõtér dérlepte aljnövényzete is amitõl "mûanyagszerû" lett. Sokkal alaposabb utómunkákat igényelt volna a kép (én az elõteret a horizontig terjedõen jelentõsen gyengítettem volna fényerõben színekben, a pályákra helyezve a hangsúlyt). "Audiatur et altera pars" utánanéztem kicsit a dolgoknak. Véleményem szerint az APOD szerkesztõje csak "demo" anyagnak szánhatta az ISS és Discovery mozgásának szemléltetésére- bolondos hasonlattal miként egy divattervezõ az emberi testet felületesen formázó próbabán mutatja be kreációját nevet
A kép szerzõjét illetõen "Költõ hazudj csak rajt" ne kapjanak". Ha elolvassuk a kép szerzõjének indoklását, minden érthetõ Link (kommentje címe önmagáért "beszél"). Szerintem döntõ momentum hogy a fotós megemlíti, alig 2° választotta el a két objektumot, ami ugyan normál képen vagy telézve valósághûen megjeleníthetõ, de a teljes pályát bemutató ekkora panorámán egybeolvadt volna "csíkjuk" ezért a szemléletesség kedvéért "széthúzta" õket. Ez viszont seregnyi problémát hozott magával melyeket megoldani nem volt elég ideje vagy kedve. Eredménye ez a "mesebeli táj" lett mely mutatja is a valóságot meg nem is. Erre mondják hogy "KEVESEBB TÖBB LETT VOLNA" nevet Ez örök dilemma, vagy a szürke valóságot visszaadni vagy a lelki hatást mely az eredeti látvány szemlélõjében ébredt. Ilyenkor könnyen túlzásokba esik az ember (pixelgyurmázás, túlzott sharp-contrast-color-blur használat egyfajta festészetbe csap át). Felvágás nélkül mondom, ötven éve fotózom és képek tízezreit dolgoztam fel - ezért tudom milyen fárasztó (és idõigényes) megtalálni a helyes módszert és középutat, ezért a fotós általában csak abbahagyja valahol a kép utókezelését de sose fejezi be. Eredménye aztán egy "szétgyurmázott" kép melyen a valóságnak csak egy kiemelt része látható eltorzult környezetben. Ez a fajta "kép" már csak egy adott jelenség szemléltetésére jó, mûvészi hatást nem kelt és elemzésre sem alkalmas. El kell fogadni, kétféle út van - vagy bemutatunk egy jelenséget amivel lényegtelenné válik a háttér és környezet vagy az összhatást érzékeltetjük de ezzel felolvad benne maga a figyelmet felkeltõ érdekes jelenség is. Valami ilyesmi motoszkálhatott az APOD szerkesztõje fejében is aki vélhetõen nem a mûvészi értéket hanem a szemléltetést helyezte elõtérbe.
Ui: Kíváncsiságból elvégeztem egy "ellenkísérletet" nyelvnyujtas A Stellarium képét ötvözve "csíkhúzos" mûholdpályákkal és hozzáadott valódi háttérrel kísértetiesen hasonló képet kaptam kacsint