A késõ délutáni órákban erõs zivatar vonult át a városon. Engem a szabadban, a schönbrunni kastély parkjában, észázados fák alatt ért utól... Az eleinte csak fenyegetõen sötétedõ égen D felõl csakhamar megjelent a kifutófelhõ, majd átmeneti szélerõsödést követõen felhõszakadásszerü csapadék alakult ki. A villámintenzitás a közepesnél valamivel erõsebb volt, de sok viszonylag közeli lecsapó volt, némelyik 100 m-en belül. A városra gyorsan szinte éjszakai sötétség borult, a közvilágítás is bekapcsolódott.
A villámtérképeket utólag analizálva feltünt, hogy egy K felõl és egy D-DK felõl érkezõ cella szinte harapófogóba vette a várost és annak NyDNy-i része felett, azaz szinte pontosan felettem egyesültek.
Mindezt a szabad természetben, fák között átélni nem mindennapi élmény volt - lenyügözõ, félelmetes, hátborzongató egyszerre.