Nem lennék meglepve, ha az év utolsó 3 hónapjában, havi szinten rekordközeli vagy azt meghaladó csapadék hullana, döntõen mediterrán ciklonokból. Egyrészt az elmúlt lassan 2 év végig az aszályról szólt, egyedül tavaly tavasszal volt még a talajban elegendõ mennyiségû nedvesség a 2010-es rekordmennyiségû csapadék okán. Míg régebben sem az aszály, sem a csapadékos periódusok nem váltották egymást átmenet nélkül, az utóbbi évtizedben -elsõsorban a gyakori blocking helyzeteknek köszönhetõen - döntõen hirtelen következnek be, a hosszabb hullámú makrocirkulációs váltások. (Kb. ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor az EKG- n szívrohamkor megbolondulnak a hullámok, hírtelen le-föl ugrálnak a vonalak csapadék és hõmérséklet terén). Én úgy gondolom, tavasszal megindult volna már egy csapadékos periódus, arra tendált volna a makrocirkulációs helyzet, csakhogy! Abban az idõszakban történik a termodinamikai váltás, ami szintén átrendezi a makrocirkulációs képet, döntõen ellentétes elõjellel. E miatt maradt rendkívül száraz az idõjárás. Most még tartana, az a bizonyos csapadékos periódus, és mivel ismét bekövetkezik egy termodinamikai váltás (besugárzás jelentõs csökkenése), várhatóan csapadékosra fordul az idõjárás, nem is kicsit, hiszen jelentõs energiatöbblettel rendelkezik a kontinens, fõleg a beltengerek. Döntõen nagy csapadékkal járó elõoldali helyzeteket tartok valószínûnek, így konvektív eseményekben sem lesz hiány. Én ezt várom.