A letenyei Városi Könyvtár szervezésében "A globális felmelegedés helyi hatásai" címmel Anda Angéla, a Pannon Egyetem Georgikon Kar tanszékvezetõ egyetemi tanára tartott elõadást a múlt pénteken.

Sajnos nem tudtam ott lenni, de egy ismerõsöm részt vett az elõadáson.

A Professzor Asszony korrektül elmondta, hogy melyek az üvegházhatást fokozó gázok, és ezek koncentrációja hogyan változott idõben. Azt is részletezte, milyen feltételezések és elméletek születtek a felmelegedést illetõen.
Szenzációként mondta el, hogy a szén-dioxid koncentrációjának növekedésével párhuzamosan a vízgõzmennyiség csökkent, ami kompenzálhatja a szén-dioxid okozta melegedést.
Ilyen értelemben nagyon jó kis elõadás volt.
Amikor a végén kérdések és hozzászólások feltételére került sor, az ismerõsöm szót kért, és elmondta, hogy az európai térség néhány tizedfokos középhõmérsékletemelkedése esetleg arra vezethetõ vissza, hogy a kontinensen zajló légköri folyamatok jellege megváltozott az elmúlt kb. 1,5 évtizedben. Õ, aki 40 éve követi napról napra az idõjárási eseményeket, azt érzékelte, hogy a megelõzõ évtizedekre jellemzõ évszakos idõjárási jelleg jelentõsen megváltozott, megszaporodtak a "blockinghelyzetek", a nyugati áramlás dinamikája gyengébb lett.
Ezek a körülmények a nyári félévben hosszabban tartó anticiklonális helyzeteket eredményeznek, amelyekben gyakori pozitív hõmérsékleti anomáliát elõidézõ feltételek alakulnak ki.
Ezzel szemben az idõnként kialakuló hidegbetörések nem okoznak akkora negatív anomáliát(vagy esetleg rövidebb összesített idõtartamot fednek le), így éves viszonylatban a hõmérsékleti átlagok enyhén magasabb értéket mutatnak.
Érdemes lenne azt kutatni, hogy milyen okok vezettek a légköri események ily módon történõ megváltozásához?
Miért mûködik másképp az a rendszer, ami a kontinens vagy esetleg a félteke légköri történéseit szabályozza?
Úgy fest most a helyzet, mintha a korábbi idõjárási eseményekbõl kiragadtunk volna néhány atipikus epizódot, és egy évre valót összegyûjtve csupa ilyenekbõl raktuk volna össze ennek az "új klímának" az éves légköri eseményeit.

Erre a gondolatsorra a Professzor Asszony egy kicsit csodálkozva reagált. Ismerõsöm felette neki a kérdést, hogy ezekkel netalán újat mond?
Erre Õ azt válaszolta, hogy jóllehet vannak benne olyan részletek, amelyek bizonyos új elméletekben megjelennek, de igen, részben új dolgokat hallott.

Azzal kapcsolatban, amire vonatkozóan a Professzor Asszony is hangsúlyozta elõadásában, hogy a klímaváltozás kapcsán a szélsõséges idõjárási események száma szaporodik, ismerõsöm azt mondta, hogy ez a körülmény nem azt segíti, hogy a bizonyos növényfajok elterjedéséhez a környezeti körülmények nagyobb lehetõséget biztosítanának. Ellenkezõleg, ezek a szélsõségek pontosan szûkítik azokat.