Jó ideig teljesen a 2006-os figurát "láttam bele" az idõjárásba, de mostanra jelentõs makroszinoptikai különbség vált nyilvánvalóvá ahhoz képest. 2006 õszén az elõoldali helyzetek kizárólagosak voltak, s a november eleji hidegelárasztásos intermezzót leszámítva azok is maradtak december végéig: a zonalitás a viharciklonokkal (Cirill) csak ezután kezdõdött.
Most inkább közép-európai AC jellemzõ, északon pedig zonalitás. A tartós zonalitás kiélezi az é-d-i hõmérsékletkülönbséget: a dél melegszik, az észak hûl. A téli félévben természetesen az utóbbi a domináns. Természetesen elképzelhetõ, hogy a zonális hõdifferencia-növelõ idõszak már októberre, november elejére megszûnik, és meridionális, hõkicserélõ fázis lép fel. Ebben az esetben nem tudnának a hidegmagok megerõsödni, és rövid télies periódust követõeb újra zonális légmozgás uralkodna enyhe idõvel tél elején-közepén.
Azonban minél tovább fennáll a mostani áramlási kép, annál valószínûbbé válik jelentõsebb fagyos, havas idõszak a tél folyamán. Ennek szélsõséges példája 1986 õsze. Akkor az egész október, november, sõt a december elsõ fele példátlanul nyugodt, advekció nélküli, anticiklonális idõjárással telt. Kezdetben napsütéses, meleg volt az idõ, november elejétõl pedig szélsõségesen tartós ködök álltak elõ. December közepétõl aztán megindultak a hidegelárasztások, 1987 január elején pedig extrém zord, fagyos, hófúvásos idõ köszöntött be. hideg