Nagyon jó gondolatsor!
Az elmúlt 4-5 éves klimatológiai tevékenységem és nyomozásom alatt szerzett tapasztaltaim arra tanítottak, hogy minden információt kellõ körültekintéssel kell kezelni, és nem minden jelenségnek a legegyértelmûbbnek tûnõ oka vagy következménye a valódi oka vagy következménye.

Egy ismerõsöm mesélte, hogy valamikor a 70-es 80-as években éveken át nem esett számottevõ hó Zala megyében. Olyannyira nem, hogy amikor egyszer sikerült összeszenvednie 20 centit, akkor a Zalai Hírlap címlapon közölte a hóesés hírét, mintegy természeti csodát, szenzációként, megemlítve, hogy hosszú idõ után havazott Zala megyében.
Persze azt, hogy enyhe telek sorozata volt, nem jegyezték meg annyira, mint azt, ahogy régen létrával másztak át a hófúváson.
Mint ahogy azt sem, amikor olyan enyhe tél volt, hogy az õsszel elhanyagolt zab vagy valami ilyesmi gabonaféle szárbaszökkent õsszel, egész télen nem fagyott meg, és emiatt sokkal korábban érett be, és sokkal jobb lett a termés azon a táblán.
Ezt nagymamám mesélte, de csak azután, hogy a papám elmesélt legalább 10 telet, hogy akkora hó volt, hogy alagutat kellett ásni a hóban és a hó tetején jártak. És amikor rákérdeztem, hogy volt-e enyhe tél, na akkor kellett erõltetni az agyukat.
Nem azért, mert nem volt, csak azt nem jegyzik meg.