Ez alapvetõen az alapkõzettõl, a genetikai talajtípustól, (illetve annak eredetétõl) függ, másod sorban a rajta kifejlõdõ potenciális növénytakarótól, valamint az éghajlattól.
Dél-Zalában szilárd alapkõzet nincsen, általában barna erdõtalaj, Belsõ-Somogyban futóhomoktalaj az elterjedt. Elõbbin potenciálisan gyertyános-tölgyesek, bükkösök fordulnak elõ (részben az atlanti-szubmediterrán együttes hatására), ezek az erdõtársulások, az erózióval közösen kilúgzódásra hajlamosítják a talajok felsõbb rétegeit, ezzel együtt hozzájárulnak a növényzet elszegényedéséhez. De ez már megint más téma: mészkedvelõ kontra savanyúságkedvelõ növényzet diverzitása nevet ). A Belsõ-Somogy homokvidéke, ellentétben a Duna-menti (Kisalföld) és a Duna-Tisza-közi folyóvízi eredetû homokkal, mészmentes.