Természetesen a konkrét készletadatok, fúrási eredmények üzleti titoknak számítanak bármelyik olajtársaságnál. Ilyen értelemben a világ összes országa tele van eltitkolt kutatási eredményekkel, és bizony, ebben az üzletben tényleg szívesen indítanak el mendemondákat.

Pont ez az oka annak, hogy nem kevés olajipari tanácsadó cég létezik a világban, akik súlyos dollármilliókért tudnak eladni egy-egy országra vagy kontinensre vonatkozó készletbecsléseket, értékeléseket... pedig "csak" annyi a titkuk, hogy független szakértõként megpróbálnak szakmai alapon rendet tenni, és megbízható adatokat kihalászni a termelõk által ide-oda manipulált közlésekbõl. Azzal viszont szerintem nem árulok el nagy titkot, hogy Magyarország enyhén szólva nem súlyponti terület ilyen értékelésekben sem.

Az alföldi gázkincs nagyját bizony kitermelték, egyszerûen nem lehet a térképen a sok-sok meddõ (vagy már letermelt) fúrás közé akkora területet berajzolni, ahol egy komoly mezõ észrevétlenül megmaradhatott volna. Persze, a mostani gázárak és készletek mellett már megéri "rámenni" olyan, az 1970-80-as években még gazdaságtalannak minõsülõ lehetõségekre is, amiket pl. a Gödöllõi-dombságban vagy a Nyírségben aktívan kutatnak. Errõl szólnak a folyamatban lévõ feltárások, semmi másról. A MOL-nak vagy pláne kisebb cégeknek ezek még simán hozhatnak nyereséget, de nemhogy második Kuvait nem lesz Magyarország alatt, de több Algyõ vagy Hajdúszoboszló sem. Egyszerûen kisebbek lettek a nagyságrendek, amikre a kutatások irányulnak, de ha ez van, ezt kell szeretni, tehát nem hagyják õket parlagon.