Ez némileg igaz az ExxonMobil-hoz hasonló mamutcégekre, de az olajipar "kis halaira" (pl. a Makói-árok kanadai befektetõjére) nem. A "kicsik" ugyanis világszerte abban utaznak, hogy koncessziókat szereznek kockázatosabbnak számító területeken, majd némi kutatás, néhány fúrás lemélyítése után (amik jó esetben az elõzetesen vártnál nagyobb készletre, biztosabb megtérülésre utalnak) többszörös áron próbálják eladni a koncessziókat a mamutoknak, akik kevésbé rugalmasak, jellemzõen csak nagynak és biztosnak tûnõ üzletekbe szállnak be, viszont megvan a tõkéjük a továbbkutatáshoz és a mezõ termelésbe állításához. A koncesszió értékének (ill. a saját részvényárfolyamuk) feltornászása érdekében a kicsik igen változatos kommunikációs trükköket szoktak bevetni, hiszen õk gyakran "mindent vagy semmit" játszanak, ha nem sikerül a mamut bevonása egy-egy üzletbe, akkor máris közel lehet a csõd.

Mellesleg azért a nagy cégek is aktívan adják-veszik egymás között a koncessziókat, ill. azokban való részesedéseket, így bizony az õ aktuális eredményükre is komoly hatással lehet az egy-egy területen bizonyított készlet változása.