Épp ellenkezõleg. Az energiacégek részvényárfolyamai sokkal inkább a nyersanyagárakra érzékenyek. Az árat lényegében a kereslet és a kínálat alakulása határozza meg, amennyiben kompetitív piacról van szó. Az energiavállalatok érdeke a piaci ár feljebb tornázása, ezt a legegyszerûbben akkor tehetik meg, ha növelik a szûkösséget. Ha kevesebb a hivatalosan rendelkezésre álló készlet, akkor az energiahordozók ára változatlan kereslet mellett emelkedik, a vállalat nyereségesebb lesz, ezáltal a részvényárak is gyönyörûen emelkednek. A 20-30 évvel késõbb várható profit jelenértéke igen alacsony, emiatt ez sokkal kevésbé befolyásolja a vállalat részvényeinek árfolyamát, mint az árak pillanatnyi alakulásának megfelelõen az aktuális üzleti évben várható eredmény ( és az ebbõl fizetett osztalék nevet ).

A monopóliumok (sok energiacég ilyen helyzetben van) viszont képesek a kereslet/kínálat által meghatározott egyensúlyi szintnél magasabb áron értékesíteni, ez az ún. fogyasztói többlet, a társadalmi jólét kifejezésére alkalmas mérõszám kárára történik. Általánosságban elmondható, hogy a monopólium jóléti veszteséget okoz a társadalom számára, épp ezért a legtöbb esetben kialakulását szabályozzák a piaci versenyt biztosító jogszabályok és intézmények. Néha azonban az állam úgy dönthet, hogy egy általa kézben tartott energiamonopólium biztos jövedelmet jelenthet a központi költségvetésnek, ilyen pl. a most meg nem nevezett orosz olaj- és gázipari óriások esete. A fogyasztói többet monopólium esetén három részre szakad. Egy része megmarad fogyasztói többletnek, egy részét a monopólium a magasabb árszint segítségével lefölözi és termelõi többletként (profitként) megtartja magának. A fogyasztói többlet harmadik része úgy vész el a társadalom számára, hogy a monopólium miatt meg sem termelõdik, ezt hívják holtteher-veszteségnek. Monopólium esetén tehát egy szûk csoport nagyobb profitra tehet szert, azonban a társadalom egésze rosszul jár - a fogyasztói többlet egy része végleg elveszik.