Nagyon szeretném, ha nem kerülne az ember által okozott éghajlatváltozás kérdése a környezetszennyezéssel összemosásra. A levegõ, víz, talaj, fény- és hõszennyezés visszaszorítását célzó intézkedések szükségességével teljes mértékben egyetértek, amennyiben valóban környezetszennyezésrõl van szó.

A szén-dioxid kérdését semmilyen esetben sem szabadna egy lapon említeni a valós, kézzel fogható környezeti problémákkal. A CO2 ugyanis nem károsanyag, hanem az élet egyik feltétele. A növények napfény segítségével szén-dioxidból és vízbõl állítanak elõ szerves anyagot, és ez tartja életben a tápláléklánc magasabb szintjein álló élõlényeket is. Gyakorlatilag a testünkben lévõ minden egyes szénatom a levegõ szén-dioxidjából származik...

Az általunk légkörbe juttatott többlet CO2 pedig nem az ördögtõl való, évszázmilliók alatt a tengeri és szárazföldi növények töredékére csökkentették a levegõ CO2 tartalmát, maradványaik eltemetõdtek, belõlük keletkeztek a számunkra oly értékes fosszilis tüzelõanyagok. Mi ezek elégetésével az eltemetett és az élõvilág számára rendkívül értékes szén-dioxid egy részét visszajuttatjuk a légkörbe (a mészkõhegységek még több CO2-t raktároznak). Hatására a növények gyorsabban képesek növekedni, továbbá kevesebb vizet veszítenek (kevésbé párologtatnak, mert könnyebbé válik számukra a légzés). Ez olyan szinten elfogadott, hogy a fejlett országokban többfelé alkalmaznak 1000-1500ppm körüli CO2 tartalomra dúsított levegõt fóliaházakban.

Ennek ellenére természetesen rendkívül fontos az alternatív energiaforrások elõtérbe helyezése és az energiahatékonyság növelése. A gazdaságosan kitermelhetõ fosszilis tüzelõanyagok végesek, továbbá nem tudhatjuk, hogy a jövõ generációi a számukra rendelkezésre álló ismeretek birtokában nem tudják-e ezeket jobban felhasználni. A környezetszennyezés különféle fajtáit helyi szinten kell kezelni, visszaszorítva a városok és ipari területek légszennyezettségét, vagy éppen elérni, hogy a fejlõdõ országok esetében is Európához hasonló jogszabályok szavatolják a környezeti javak megõrzését. Sajnos utóbbi esetben komoly nehézséget jelent, hogy a környezet megõrzése iránti igény az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján csak egy bizonyos életszínvonal elérése után jelentkezik a társadalmakban. Amíg egy országban milliók napi 1-2 dollárból kényszerülnek eltartani magukat, addig nem alakul ki értékelhetõ környezetvédelmi mozgalom. Röviden és tömören feltétlenül szükség van környezetvédelemre.

Amire nincs szükség: klímapolitika, emisszió-kereskedelem, CO2-adó, önjelölt világmegmentõ személyek és szervezetek, általunk nem megválasztott delegáltak, akik a lehetõségeinket és életszínvonalunkat erõsen érintõ kérdésekrõl úgy tárgyalnak luxusszállodákban és világkonferenciák helyszínén, hogy meg sem kérdezték álláspontunkat. Nincs szükség az egyes nemzetállamok szuverenitásának részleges korlátozására sem globális egyezményekkel egy olyan légnemû anyag esetében, ami az élet feltétele.