Globális jelenségek
Óriási tévedés. Az elnyelési tartomány minden CO2 molekula esetében pontosan ugyanaz. Link Ez nem változik a koncentráció függvényében, hiszen ez az adott molekula fizikai adottsága.
Valóban hullámhossz-tartományokról van szó, viszont ezt az apróságot kár számon kérned egy olyan személyen, aki nemrég elemezte ezeket ugyanebben a fórumban.
A kérdés "lesöprésérõl" egyáltalán nem beszéltem, azonban a jelenleg felvetett "megoldási javaslatok" teljesen használhatatlanok. Ennek ellenére óriási terhet akasztanának minden egyes állampolgár nyakába. Kvótakereskedelemmel és CO2-adóval nem lehetséges a kibocsátás visszaszorítása. Az energiakereslet ugyanis rendkívül rugalmatlan: a keresleti függvény árra való érzékenysége elhanyagolható. Drágább energia esetén a háztartások elsõsorban a rendszertelenül megszerzett, drága javak (pl. utazás) fogyasztását fogják vissza. Ha az éghajlatváltozás vélt vagy akár valós társadalmi költségeit beépítjük az energiaforrások árába, azt a termelõk épp a rugalmatlan kereslet miatt képesek teljes egészében a fogyasztókra (állampolgárokra) áthárítani. Az életszínvonal masszív csökkenést szenved el, miközben a klímapolitika e lépése eredménytelen marad.
A Kiotói Egyezmény szintén hasznavehetetlen. Még amennyiben sikerült is volna a betartása (és azt feltételezzük, hogy az IPCC-nek igaza van), akkor is csak néhány századfokkal lett volna képes visszatartani a Föld átlaghõmérsékletét.
Valóban hullámhossz-tartományokról van szó, viszont ezt az apróságot kár számon kérned egy olyan személyen, aki nemrég elemezte ezeket ugyanebben a fórumban.
A kérdés "lesöprésérõl" egyáltalán nem beszéltem, azonban a jelenleg felvetett "megoldási javaslatok" teljesen használhatatlanok. Ennek ellenére óriási terhet akasztanának minden egyes állampolgár nyakába. Kvótakereskedelemmel és CO2-adóval nem lehetséges a kibocsátás visszaszorítása. Az energiakereslet ugyanis rendkívül rugalmatlan: a keresleti függvény árra való érzékenysége elhanyagolható. Drágább energia esetén a háztartások elsõsorban a rendszertelenül megszerzett, drága javak (pl. utazás) fogyasztását fogják vissza. Ha az éghajlatváltozás vélt vagy akár valós társadalmi költségeit beépítjük az energiaforrások árába, azt a termelõk épp a rugalmatlan kereslet miatt képesek teljes egészében a fogyasztókra (állampolgárokra) áthárítani. Az életszínvonal masszív csökkenést szenved el, miközben a klímapolitika e lépése eredménytelen marad.
A Kiotói Egyezmény szintén hasznavehetetlen. Még amennyiben sikerült is volna a betartása (és azt feltételezzük, hogy az IPCC-nek igaza van), akkor is csak néhány századfokkal lett volna képes visszatartani a Föld átlaghõmérsékletét.