"A CO2 egy adott hullámhosszon képes csak a kisugárzás elnyelésére (attól függetlenül, hogy egy vagy végtelen sok molekuláról van szó)."

Ez nem egészen így van, hiszen nem adott hullámhosszakról, hanem hullámhossz-tartományokról van szó, amik a koncentráció ill. a nyomás növekedésével kiszélesednek. A kiszélesedés a földi légkörben szóba jöhetõ CO2-koncentrációváltozások esetében ugyan kismértékû, de nem elhanyagolható.

Amennyiben egy elmélet nem támasztható alá vagy cáfolható meg egyértelmûen a rendelkezésre álló megfigyelések (empirikus tudásunk) segítségével, akkor az nem tekinthetõ tudományos elméletnek. Utóbbi esetben puszta ideológiáról van szó.

Eszerint arról a kérdésrõl, hogy milyen lesz a Föld klímája 50 vagy 100 év múlva, eleve kizárt, hogy tudományos elméletet alkothassunk. Illetve majd az adott idõtartam elteltével (utólag) kiderül, hogy mi számít annak... csak épp az esetleges változással járó kockázatok (emberéletben, anyagiakban, stb.) egyszerûen nem engedik meg, hogy a szigorú tudományosság általad elvárt követelményeire hivatkozva a kérdést lesöpörjük az asztalról. Egyébként természetesen a klímamodelleket tesztelik oly módon, hogy pl. 1950 körüli bemenõ adatok és a légkör összetételének azóta történt (ismert) változás alapján megnézik, mit dob ki 2000-re, és ebbõl következtetnek arra, milyen pontosság várható a modelltõl a következõ 50 évre.

[egyébként ha a tudományosság követelményét ennyire szigorúan vesszük, akkor pl. egy karakószörcsökre szóló 1 napos idõjárás-elõrejelzés is puszta ideológia, amíg nincs ott szabványos mérõállomás, és így nem ellenõrizhetõ megfelelõen a beválás. vagy a földtörténet kutatását is átminõsíthetjük tudományból ideológiává, mert nincs idõgépünk, amivel visszamennénk 100%-osan ellenõrizni az elméleteket.]