A cikk szerzõje sajnos szemmel láthatóan elfogult, kimondottan megvetõ kifejezésekkel illeti az éghajlatváltozás szabad gondolkodóit. A baj az, hogy maga az IPCC sem tudta a mai napig bizonyítani állítása helyességét, csupán két jelentõs érveléstechnikai/logikai hiba elkövetésével "sikerült" kinyilatkoztatni, hogy a megfigyelt változások egyértelmûen az emberi tevékenység következményei:

"A közelmúltban megfigyelt változásokat nem magyarázhatják természetes folyamatok."

"A hõmérsékletváltozás modellekkel történõ reprodukciója csak akkor sikeres, ha az antropogén kényszereket is figyelembe vesszük"

Mindkét állítás alapvetõ logikai hibát tartalmaz. Az elõbbi az úgynevezett nemtudás, mint érv (argumentum ad ignorantiam) kategóriába sorolható. Amennyiben valamit jelenlegi tudásunkkal képtelenek vagyunk más módon is alátámasztani, az nem jelenti azt, hogy a jelenségre csak egyetlen magyarázat létezik. A rendelkezésünkre álló tudás véges, a Föld éghajlati rendszerét alakító természeti tényezõk közül rengeteget nem ismerünk eléggé - mi okozta például a középkori meleg periódust? Utóbbira az AGW elmélet képtelen magyarázattal szolgálni...

A második mondat egy körkörös érvelést tartalmaz. Az éghajlati modellek az ember által okozott éghajlatváltozás elméletére épülnek, a modellekben kiindulási feltételként szerepel az éghajlati rendszer magas érzékenységi szintje a co2 koncentráció változására. Egy adott elméleten alapuló számítógépes modell vagy modellek futásai semmilyen esetben sem szolgálhatnak bizonyítékkal az érintett elméletre.

A magas érzékenység lényegében azt jelenti, hogy a szén-dioxid szint megkétszerezõdésével (280 -> 560ppm) járó, a CO2 fizikai adottságaiból levezethetõ 0.5-0.7°c-os átlaghõmérséklet emelkedést felerõsítik a rendszert uraló pozitív visszacsatolások, elsõsorban az ún. vízpára-visszacsatolás. A melegedõ légkör több vízpárát képes felvenni, mint az alacsonyabb hõmérsékletû. Az már más kérdés, hogy ez valóban meg is teszi-e. A közelmúltban Usrin említette, hogy a CO2 koncentráció esetében a elsõ 30 százezrelék (300ppm) 7 fokkal képes emelni a Föld átlaghõmérsékletét. Nos, a "nyers" érték ennek töredéke, kb. 2.5°c. A maradék 4.5°c-ot a pozitív visszacsatolások feltételezése adja.

Bizonyára a fentiek alapján sokakban felmerül a kérdés, hogyan lehet az elsõ 300ppm körüli CO2 hozzáadásának következménye 2.5°c melegedés, miközben a 280-ról 560 ppm-re növekedés csak 0.5-0.7°c további melegedést jelent. Az összefüggés logaritmikus, de miért? Erre létezik egy igen jó, és rendkívül aktuális hasonlat...

Képzeljük el, hogy intenzív havazásban több dróthálót helyezünk vízszintesen egymás fölé. A legfelsõ drótháló szerencsés esetben több centiméter havat felfog majd, a következõ is elég sokat, a harmadik már ennél kevesebbet, a huszadikon pedig már alig lesz hó. Egy idõ után hiába szerelünk fel még több hálót, próbálkozásaink nem járnak eredménnyel. Az üvegházhatással hasonló a helyzet. A CO2 egy adott hullámhosszon képes csak a kisugárzás elnyelésére (attól függetlenül, hogy egy vagy végtelen sok molekuláról van szó). 100%-os telítõdés soha nem következik be, de egyre kevesebb lesz az újabb hozzáadott CO2 "egységek" hatása.

Korábban említettem, hogy magas éghajlati érzékenységi szint esetén a legerõteljesebb felmelegedésnek kb. 8km-rel a trópusok felett kellett volna jelentkeznie. Amennyiben ez hiányzik, az nem a szén-dioxid üvegházgáz-voltát cáfolja, hanem ennek elhanyagolható hatását felerõsítõ pozitív visszacsatolások hiányát - ezáltal kizárja a katasztrofális ember által okozott éghajlatváltozás lehetõségét.

Usrin és ZMarton további érve volt, hogy nem feltétlenül kell keresni a melegedést a különféle hõmérsékleti adatsorokban, a légkör tehetetlensége miatt. A tudomány megköveteli az elméletek tesztelhetõségét, amit Karl Popper munkássága óta "falszifikálhatóság"-ként emlegetnek. Amennyiben egy elmélet nem támasztható alá vagy cáfolható meg egyértelmûen a rendelkezésre álló megfigyelések (empirikus tudásunk) segítségével, akkor az nem tekinthetõ tudományos elméletnek. Utóbbi esetben puszta ideológiáról van szó.

A troposzférikus "forró pont" mint várható jelenség olyan szinten egyértelmû a légköri üvegházhatás erõsödése esetén, hogy az IPCC által elfogadott 23 klímamodell közül mindegyik egyhangúan ezt a felmelegedési mintázatot várta, ami nem következett be.