Nagyon érdekes dolgokat írsz. Az Éghajlatváltozás rovatban van egy -ha jól emlékszem, júliusi- komment VáraljaMet tollából, ahol belinkeli az évi középhõmérséklet-görbét 1790-tõl napjainkig. A görbén az a feltûnõ, hogy nagy és kis szórású szakaszok váltakoznak rajta. Elõbbi részeken hideg és meleg évek sûrûn követik egymást, a görbe kilengései nagyok. Utóbbiaknál az egyes évek között jóval kisebb a különbség, az amplitudó kicsi, a görbe kisimultabb.
Az a feltûnõ, hogy az általad említett zonális és meridionális (meghülyült) idõszakok éppen egybeesnek a középhõmérséklet görbe említett szakaszaival: zonális idõszak kis kilengés - meridionális idõszak nagy kilengés.
Erõsen úgy tûnik, mindez a naptevékenység változásaival (vagy még inkább, a nap mágneses terének változásaival) függ össze. A zonális idõszakokban ez általában véve erõsebb, mint a meridionálisokban. A gyenge naptevékenység két dolgot csinál: növeli a sarkvidéken a kisugárzást elsõsorban a téli félévben, és csökkenti a nyugtiáramlás-hajlamot, a légköri képzõdmények áthelyezõdésének sebességét (épp ezt tapasztaljuk kb. 1990 óta, mikor a nap mágneses tere csökkenni kezdett).
A sarki hidegbázis ilyetén megnövekedése párosulva a csökkent atlanti hatás miatti nyári forrósággal bizonyos "spannungot" visz a klímába Eurázsia nyugati részén, így nálunk is. Ebbõl következik az egyes évek középhõmérséklete közti nagy különbség, s az idõjárás szélsõségekre hajló volta. A XVIII. század végén, mikor a Maunder-minimum utóhatása még érzõdött, mindez még a ma tapasztalhatónál is sokkal kifejezettebb volt. Az akkori idõjárási szélsõségek mai szemmel nézve elképesztõek. Mindenesetre most szintén ilyen "rázós" idõszakban vagyunk -hogy meddig fog tartani? Ki tudja!