A trópusokon a nyomási gradiens erõ uralkodik. Ahol a Nap merõlegesen süt, ott a melegebb levegõnek alacsonyabb a nyomása, ezért oda a térítõk felõl áramlik a levegõ. Ez a passzát szél, ami a Coriolis-erõ miatt keleties. A magasban fordított az áramlás. Ez az egész a Hadley-cella. A térítõk mentén leáramlás van, ahonnan a levegõ egy része észak felé indul el, a Coriolis-erõ miatt itt nyugatiassá válik. A sarkokál pedig hideg, magas nyomású levegõ van, ami sarkok szétáramlik, így itt is keletiek a szelek.
A mérsékelt övtõl a Hadley-cellát a szubtrópui magasnyomás, a sarki területeket pedig a polárfront választja el. A magasban ezek fölött vannak a jet-ek, amikben nagyjából egyensúlyi áramlás van. Elõbbinek a környezetében azonban kisebb a hõkontraszt, ezért stabilabb. A légkör energiamérlege itt még enyhén pozitív, kb. a 35. szélességi körnél válik nullává, onnan a sarkok felé viszont sokkal negatívabb, így a polárfront környéke instabilabb, könnyen megtörik, behullámzik a polárfront (attól függõen, hogy a hõkontraszt hol nagyobb); ezek a Rossby-hullámok, õk felelõsek a ciklonok, anticiklonok kialakulásáért, amik gyorsabb hõcserét hoznak létre, mint a trópusok Hadley-cellájának viszonylag rendezett áramlása.

A trópusokon tehát a kisebb hõkontraszt, a kis Coriolis-erõ és a turbulencia hiánya miatt rendezettebb az áramlás, de itt is a hõkontraszt (ill. a belõle adódó nyomási gradiens) tartja fenn az áramlást.

Link
Itt vannak pl. az egyensúlyi mozgásokról is, meg egyebekrõl jobb leírások (sajnos nincs fönt az összes elõadás a Korny-ben, a lényeg ott lenne).