Globális jelenségek
beleolvasgattam, csak egy részlet, mert szó volt itt a mérõállomásokról:
"Gyakoribbá válnak-e a globális melegedéssel a szélsõséges éghajlati események?
(...)
Ha az átlaghõmérsékletek eltolódása hatással van az emberi társadalmakra és a különbözõ ökoszisztémákra, akkor az extrémértékek megváltozásának értelemszerûen akár hatványozott következményei is lehetnek ezekre a rendszerekre. Ennek jegyében szerte a világon számos nagyobb térségre vonatkozó klíma-extrém vizsgálat indult, melyek egy széleskörû nemzetközi összefogáshoz vezettek. 1997. június 3-6. között került sor az amerikai Észak-Karolina állambeli Asheville-ben az Éghajlati extrémumok indexei és indikátorai címû munkakonferenciára, melynek fõ céljai között szerepelt annak meghatározása, hogy milyen egységes adatbázis és milyen extrémindexek lennének a legalkalmasabbak az éghajlati szélsõségek változékonyságának vagy esetleges nagytérségû tendenciáinak vizsgálatára.
Az elemzésekhez 15 hõmérsékleti és 12 csapadékindexet definiáltak, melyeket napi maximum-, minimum- és középhõmérsékleti, valamint napi csapadékösszegek idõsorainak segítségével határozhatunk meg. A globális és európai vizsgálatainkhoz 350, illetve 140 állomás adatait, míg a Kárpát-medence extrém csapadék és hõmérsékleti analíziséhez 21 hazai és 10 külföldi állomás idõsorait használtuk fel. A 20. század extrém tendenciáinak összehasonlító elemzésébõl egy-két példát mutatunk be.
A több mint húsz extrémindex jelentõs hányada vagy valamilyen küszöbérték túllépésének a gyakoriságát, vagy valamilyen szint feletti tartózkodás idõtartamát elemzi. Az elõbbire példák a fagyos napok évi száma, a nyári napok évi száma, a hõségnapok évi száma, a 20 mm-t meghaladó csapadékú napok évi száma stb. Az utóbbiakra pedig a hõhullámok évi összhossza, a vegetációs periódus évi hossza, a száraz idõszakok évi összhossza stb.
A hõmérsékleti extrém paraméterek mind földi, mind európai, mind kárpát-medencei térskálán egyöntetû melegedõ tendenciát mutatnak a teljes 20. századra vonatkozóan, ami például földi skálán a fagyos napok számának csökkenését (22. ábra), az európai térségben pedig a hõhullámok hosszának növekedését (23. ábra) jelenti.
Annak ellenére, hogy a 20. században a Kárpát-medence régiójában a lehullott évi csapadék mennyisége fokozatosan csökkent (24. ábra), az extrém csapadékok gyakorisága mégis megnövekedett. Jól emlékezünk még az 1998-2002 közötti idõszak heves árvizeire (25. ábra). A Kárpát-medencében valóban nagynak számító 20 mm-t meghaladó csapadékú napok száma nagyon jelentõsen növekedett az utolsó negyedévszázadban (26. ábra), ami valószínûsíti az extrém csapadékok növekedõ gyakoriságát.
A 21. századra vonatkozó modellbecslések szintén a 24 órás extrémcsapadékok számottevõ gyakoriságnövekedését jelzik, azaz egy-egy szélsõségesen nagy csapadék ún. visszatérési periódusának hossza csökkenni fog (27. ábra). "
Link
"Gyakoribbá válnak-e a globális melegedéssel a szélsõséges éghajlati események?
(...)
Ha az átlaghõmérsékletek eltolódása hatással van az emberi társadalmakra és a különbözõ ökoszisztémákra, akkor az extrémértékek megváltozásának értelemszerûen akár hatványozott következményei is lehetnek ezekre a rendszerekre. Ennek jegyében szerte a világon számos nagyobb térségre vonatkozó klíma-extrém vizsgálat indult, melyek egy széleskörû nemzetközi összefogáshoz vezettek. 1997. június 3-6. között került sor az amerikai Észak-Karolina állambeli Asheville-ben az Éghajlati extrémumok indexei és indikátorai címû munkakonferenciára, melynek fõ céljai között szerepelt annak meghatározása, hogy milyen egységes adatbázis és milyen extrémindexek lennének a legalkalmasabbak az éghajlati szélsõségek változékonyságának vagy esetleges nagytérségû tendenciáinak vizsgálatára.
Az elemzésekhez 15 hõmérsékleti és 12 csapadékindexet definiáltak, melyeket napi maximum-, minimum- és középhõmérsékleti, valamint napi csapadékösszegek idõsorainak segítségével határozhatunk meg. A globális és európai vizsgálatainkhoz 350, illetve 140 állomás adatait, míg a Kárpát-medence extrém csapadék és hõmérsékleti analíziséhez 21 hazai és 10 külföldi állomás idõsorait használtuk fel. A 20. század extrém tendenciáinak összehasonlító elemzésébõl egy-két példát mutatunk be.
A több mint húsz extrémindex jelentõs hányada vagy valamilyen küszöbérték túllépésének a gyakoriságát, vagy valamilyen szint feletti tartózkodás idõtartamát elemzi. Az elõbbire példák a fagyos napok évi száma, a nyári napok évi száma, a hõségnapok évi száma, a 20 mm-t meghaladó csapadékú napok évi száma stb. Az utóbbiakra pedig a hõhullámok évi összhossza, a vegetációs periódus évi hossza, a száraz idõszakok évi összhossza stb.
A hõmérsékleti extrém paraméterek mind földi, mind európai, mind kárpát-medencei térskálán egyöntetû melegedõ tendenciát mutatnak a teljes 20. századra vonatkozóan, ami például földi skálán a fagyos napok számának csökkenését (22. ábra), az európai térségben pedig a hõhullámok hosszának növekedését (23. ábra) jelenti.
Annak ellenére, hogy a 20. században a Kárpát-medence régiójában a lehullott évi csapadék mennyisége fokozatosan csökkent (24. ábra), az extrém csapadékok gyakorisága mégis megnövekedett. Jól emlékezünk még az 1998-2002 közötti idõszak heves árvizeire (25. ábra). A Kárpát-medencében valóban nagynak számító 20 mm-t meghaladó csapadékú napok száma nagyon jelentõsen növekedett az utolsó negyedévszázadban (26. ábra), ami valószínûsíti az extrém csapadékok növekedõ gyakoriságát.
A 21. századra vonatkozó modellbecslések szintén a 24 órás extrémcsapadékok számottevõ gyakoriságnövekedését jelzik, azaz egy-egy szélsõségesen nagy csapadék ún. visszatérési periódusának hossza csökkenni fog (27. ábra). "
Link