Végtelenül szomorú, amit írsz, mert egyszerre nagyon pontos is. Nekem is voltak olyan tanáraim az egyetemen, akik középiskolából jöttek, és olyanok is, akik egyszerre mindkét intézményben tanítottak. Az pedig, hogy mi történt az egykor oly magasztos tudományos munkával (óriási tisztelet a kevés kivételnek), egy régi filmsorozat címével lehetne jellemezni: "Ki fizeti a révészt?" zavarban Valaha nekem is nagy vágyam volt a felsőoktatásban, a tudományban dolgozni, volt is egy lehetőségem, amit családi okok miatt nem tudtam elvállalni az akkori Pannon Egyetem Genetika Tanszékén. Amelyik volt iskolatársam viszont a felsőoktatásban dolgozott, szinte kivétel nélkül azt mondta, hogy egy pillanatig se bánjam, mert az a légkör, az a környezet, amiben még mi tanultunk, már rég a múlté. Könyöklés, nyalás, helyezkedés, egymás fúrás-faragása, a tisztogatások, a klikkesedés a mindennapok része lett. Pont, mint egy multinál, ahol csak a jobb alsó sarok számít. 
Egyébként nagy tisztelet Géczy Gábornak, Isten nyugosztalja. Nagyon értékes gondolatokat fogalmazott meg, érdemes volna jobban odafigyelni rájuk. Az egyik józan hang (volt) ebben a katyvaszban.