Roppant szomorú látvány ez is, mint ahogy a Tenkes is. Tegnap voltunk Pécsett, a Mecsek egy paraszthajszállal talán jobban néz ki, főleg a belső részei, amik kevésbé voltak kitéve a napsütésnek. Én egyébként még mindig arrafelé hajlok, hogy az elmúlt évek nagyüzemi mezőgazdasági gyakorlatának nagy szerepe van a folyamatokban. Szerencsére van már változás a gazdák felfogásában, egyre többen jönnek rá, hogy a "mert így szoktuk" nevű technológiát piszok gyorsan el kell felejteni, mert részben pont amiatt tartunk ott, ahol. Mindenfelé gigantikus monokultúrás táblák, agyongyötört, kizsigerelt talajok, vészesen csökkenő humusztartalom, a biodiverzitás a bányászbéka segge alatt, beszántott vízelvezető árkok, kivágott, mára termelés alá vont erdősávok, ész nélküli vegyszerezés, stb., stb., stb. Sajnos nagyon beivódott a tudatba a számok hajszolása, minél nagyobb termésátlagok elérése szinte mindegy, milyen áron. Lehet itt kéremszépen tizenöt-tizenhat tonnás kukoricákat termeszteni, meg hat-hét-nyolc tonna gabonát, hogy a talajokat rommá zsaroló napraforgóról ne is beszéljünk, csak az a kérdés, milyen áron. Ilyen átlagokhoz először is olyan hibridek kellenek, másodszor őrületes mennyiségű műtrágya.
Azt szoktam mondani, hogy ez az ára, hogy egyre kevesebb ember lát el élelmiszerrel egyre többet, valahol kényszer alatt dolgoznak a gazdák, és amíg ez így van, ilyen a támogatás rendszere, nem sok remény van a változásra. Csak azért írom ezt, mert nem a gazdák tehetnek arról, hogy ilyen utakra kényszerítik őket, ráadásul egyre többen vannak, akik felismerik a változtatás szükségességét. Hogy ez mire lesz elég, az már a jövő zenéje.