Rettenet ez az egész ami itt zajlik, de azért viszont összetehetjük a két kezünket, hogy most nem az 1794-es, vagy az 1863-as körülmények között kell átvészelni. El sem tudom képzelni, mit élhettek át azokban az években, amikor nemcsak a növényzet száradt ki, de az állatok is sorban hullottak el. Az akkori hőmérsékletekről csak annyit tudok, hogy például 1794-ban 27,3 fok volt a júliusi átlaghőmérséklet, az éves pedig 15,6 szóval valószínűleg akkoriban sem fáztak a szárazság mellett. Mi most azért legalább nem éhezünk, valószínűleg szomjazni sem fogunk. Persze ettől még siralom, ami odakint van, de egyszer csak vége lesz ennek a nyomorult verklinek. Messze nem arról van szó, hogy akkor hurrá, minden oké, mert ez valószínűleg fokozódni fog a jövőben, mindössze annyi, hogy amit most átélünk, az nem példa nélküli.