Kicsit kettős érzéseim vannak az itteni zivatarszezonnal. Egyrészt a zivataros napok száma kimagasló, már 39-nél tartunk, és egy erős hajrával még van esélyünk legalább beérni az eddigi csúcstartó 2018-at is, amikor 47 zivataros nap volt. Másrészt viszont ennek egyharmadában (13 nap) csak dörgés hallatszott távolabbi zivatarból, és a csapadékos esetekben is gyakori volt az éppen érintő zivatar 1-3 mm csapadékkal, amikor pedig több csapadék volt, akkor gyakran látvány semmi.
Szigorúan Rádócra vonatkoztatva (ahonnan a tornádós szupercella csak egy volt a 13 távoli zivataros eset közül, ahhoz oda kellett menni, hogy tényleg extra élmény legyen) a június 8-ai MKR-t (rengeteg - bár sajnos nem fotózható - villám és 42 mm csapadék), a június 22-ei délelőtti zivatarokat (sok lecsapó és 12 mm csapadék) valamint az április 2-ai kora esti felettünk kipattanó zivatart (óriási mázlifaktor egy már buktának tűnő napon és jégeső, de csak 3 mm csapadék) tudnám kiemelni, a többi ilyen szép volt, jó volt, de semmi extra. Az utóbbi másfél hónap pedig kb. semmit nem villantott a július 7-ei mellettünk elvonuló szupercellán kívül. És ami nekem külön szívfájdalom, hogy alig volt éjszakai zivatar, és aminél lehetett rendesen villámot fotózni, az gyakorlatilag csak a június 6-ai minket éppen érintő MKR.