Ma dinsztelt káposztát csináltam az uramnak.
Ennek örömére kémiai kísérletet végeztem a piroskáposzta "lakmusz" voltáról.

beillesztett kép


A fenti képen a frissen leszelt káposzta látható.

beillesztett kép


Ezen pedig a színeváltozása után: a bal oldali lúgot kapott, ettõl késesre változott a színe, a jobb oldali meg savat, ami pirosabbá tette. Valószínû, ha hagyom tovább állni õket, még látványosabb volna a változás.
Ugyanez minden bíborszínû növénnyel (lilahagyma, cékla, retek, szeder, kékszõlõ, stb.) elvégezhetõ. A növényben lévõ színezõanyagok - antocianinok - az indikátorok. A vöröskáposzta antocianin-tartalma (a delfinidin nevû antocianin van benne) legalkalmasabb a kísérletezésre, erõsebb lúgban már nem is kék, hanem zöld lesz, azonban a háztartásomban nem találtam ennek az árnyalatnak megfelelõ lúgot.

beillesztett kép


A képen bal oldalt szódabikarbónás oldatban van a káposzta, jobb oldalt citromleves oldatban.

beillesztett kép


Papírzsepivel, amelynek végeit bemártottam a kétféle káposztás oldatba.

beillesztett kép


A leszûrt oldatok, itt azért elég látványos a különbség.

A vöröskáposztából házilag lehet lakmuszt készíteni, a káposzta kipréselt levébe kell beáztatni némi fehér kartonlapot, majd száradás után felvágni csíkokra, az így kapott papírcsíkokat aztán a hagyományos módon használhatjuk már indikátorpapírnak. Elvileg ezt fogja mutatni:

beillesztett kép


Sajnos ma idáig nem jutottam a kísérlettel, de a következõ párolt káposztás napon továbblépek más házi "vegyszerekkel".
Bocs a hosszért, engem nagyon szórakoztatott. :-)