Annyiban árnyalnám csak az egyébként valós képet, hogy a körzeti erdőterv állományfelvételi adatai alapján az a Salgótarjáni Erdészetünk által kezelt erdőrészlet, a Salgóbánya 65D, az kocsánytalan tölggyel elegyes erdei fenyves  és nem lucfenyves. Az egy másik tűlevelű fafaj, a vöröses kérgéről azonnal megismerni. A Bakony lábánál, van a legszebb, legöregebb, sajnos már ott is a száradást mutató mintaállománya, a Fenyőfői "ősfenyves".
Kifejezetten rossz  termőhelyeken, mindent is kibíró fajként tartottuk -  eddig - számon.
Szinte pionír faj, a környéken sok  bányászati rekultivációs területen alkalmazták mesterséges erdősítésekre.
A délebbi erdőrészlet - nincs a képen - az már valóban lucfenyves, de erdei fenyővel elegyes, tehát az sem tisztán lucos.
Vagyis az a helyi furcsaság van, hogy a szívósabb, szárazságtűrőbb, igénytelenebb erdei fenyő, néhány erdőrészletben a környéken, hamarabb adta meg magát mint a luc....pl. ott balra a csuszka alatt a 65C is fenyő elegyes lucfenyves...ez azt jelenti, hogy a rosszabb termőhelyi viszonyok és a helyi mezoklimatikus változások miatt az erdei fenyő eddig bírta,... a lucosokat jobb termőhelyre kellett ültetni, anno, mert érzékenyebb tűlevelű faj, de már azok is száradnak, ahogy erről alább szó volt...az erdei fenyő egyébként nagyon érzékeny a viharkárra, ha erősebben törik a korona, akkor ún, kékgombásodás rögtön megjelenik és egy év alatt szárad is ki az egész állomány...

Magyartölgynek a vörös tölgyet nem feledtemnevet, de az kicsit hosszabb kifejtős kérdés: mit keres egy középhegységi nemzeti park közepén, egy fafajcserés erdőfelújítás során, egy idegenhonos, főként alföldi ültetvényszerű fatermesztésben használt fafaj, az őshonosok között...

beillesztett kép