Igen, ezek a tölgy-csipkéspoloska tömeges kártételének semmivel össze nem téveszthető tünetei. Ha a fonákjára fordítod a leveleket, magát a kártevőket is megtalálod. Pár hét múlva a levelek teljesen ki fognak fakulni, azok a barna szívás nyomok összeérnek. A makktermésnek is kb. annyi.
Ő a kis aranyos: Link
(Kreiner Roland, Zalaerdő Zrt. fotója.)
Egyébként éppen a "szomszéd vár", Szarvas "büszkélkedhet" azzal, hogy az arborétumában, 2013-ban bukkantak először a nyomaira és azonosították. Azóta Zalától Zemplénig meghódította az egész országot, és egyre súlyosabb mértékű a kártétele. Természetesen mint minden invazív faj hazai terjedése ez  is szorosan összefügg a klímaváltozással, vagyis a tél nevű korábbi évszakunk kb.-i eltűnésével, az átmeneti évszakok egyre gyakoribb zűrzavarával és az egyre nagyobb területen jelentkező és fokozódó nyári aszályokkal, hőhullámokkal.
Is!
De mint minden inváziós fajnál (az őshonos fajokat kiszorító és/vagy pusztító, agresszíven terjeszkedő idegenhonos, behurcolt, természetes ellenség nélküli faj) esetében a korlátlan(nak hitt) egyéni, fenntarthatatlan túlfogyasztásunk, igényeink és az erre épülő globális kereskedelem áll a háttérben. Vagyis korunk antropocén embere.
Itthon alig 600.000 hektár tölgyerdő van veszélyben, Európában 30 millió...
De ne legyenek kételyeink, hogy ha 20-30 év múlva gallyra vágta az összes tölgyesünket, akkor nem fog más fafajra átszokni. A bükköt, kőrist és minden mást ugyanúgy szeret, de egyelőre még a tölgy a kedvence, amíg van.
A magyar erdővédelem jelenleg legnagyobb koponyája, dr. Csóka György egyik előadásának kis honlaphír összefoglalóját érdemes elolvasni, ebben kb. benne van minden, amit röviden érdemes tudni.
Link
(Az úriember csak annyira ért az erdészeti erdővédelem szakmájához, hogy David Attenborough egyik sorozata készítésekor, kifejezetten miatta jött Magyarországra, hogy vele forgathasson a haza tölgy gubacsfajokról - erről szakmán belül közismert szerénysége miatt is, igen kevesen tudnak. Egyébként Erdészeti Tudományos Intézet Erdővédelmi osztályának és mátrafüredi kutatóállomásának vezetője.)
Minden reményünk - szó szerint - benne és a munkatársaiban van... nagy erőkkel kutatják a biológiai ellenszerét a károsítónak, mielőtt teljes katasztrófát idéz elő, nálunk és Európa egészében...akit érdekel, hogy miért mentek emiatt a faj őshazájába, az USA-ba, és mennyire nehéz és komplex feladat megoldást találni, annak érdemes ezt a cikket elolvasni. Egyébként is a közérthető tudományos ismeretterjesztés mestere, élvezetes stílusban és kiváló humorral.
Link
Hogy a biológiai inváziók mekkora ökológiai és gazdasági problémát jelentenek, arról pl. az úszómedence szélén egy sör mellett kissé nehezebb képet kapni, bár ez az állapot persze sokkal kellemesebb és kényelmesebb...de az erdészek mellett, a kertészektől, az agrártermelőkig hosszú a sor, akik hosszan mesélni tudnának a nap mint nap folytatott küzdelemről. 
Akit a hazai 2 millió hektár erdőterületet érintő biológiai inváziók kicsit részletesebben is érdekelnek, annak jó szívvel ajánlom az alábbi frissen megjelent kiadványt. Bárki számára érthető, emészthető...talán az alig 56 oldal végére érve - rengeteg illusztrációval - egy kicsit másként fog majd gondolkodni....mint kiadó, minden reményünk szerint....bár lehet, hogy erre egyre kevesebb az esély...
Link