Meteorológiai társalgó

Nem ismernél rá, hol jársz....a csalamádéba is kiváló rizikét pedig, már nyomokban sem tartalmaz, a gyermekek kedvenc, rajzolni való mesegombája mellett. Tinóra még akad a tölgy és cser elegyes szegélyeken.
Íme, most májusban, akácvirágzás idején, ahogy látható:

A Tóvik fenyves erdőkezelés története sajnos kiváló példája a nem éppen pozitív változások döbbenetes gyorsaságnak. És, hogy erdőrészlet szinten látni igazán mélységében a drasztikusan átalakuló klímánk szemmel látható, kézzel fogható valóságát, itt az Északi-középhegyvidék nyugati bástyájának erdeiben is.
Egy kis előtörténet: a 7,5 hektáros terület, egy egykori irtásrét, amely később beszántva a Tóvik-erdészház kukoricaföldje volt, ún, illetményföldként. Az erdész a járandóságát nagy részt nem pénzben, hanem terményekben kapta meg, az akkor még magántulajdonostól, ami a 40-es években egy külhoni biztosító cég volt.  Az államosítás után, a 60-as évek elején beindult fenyvesítési program idején ültették be luccal, vagyis ültetvényerdő lett. 
Idegenhonos, magas középhegyvidék, hegyvidéki fafaj, itt teljesen tájidegen, de ettől még ezeknek a lucosoknak ökonómiai és ökológiai szempontból is meg volt a helyük, ahogy a Mátrában, a Bükkben, a Zempléni-hegységben is.  
A Magas-Börzsöny délkeleti széle, gyakorlatilag egy sík, vagy nagyon enyhe lejtésű plató, az út túloldalán fekvő, északra eső Mogyorós-lapos nevű erdőtömb déli folytatása. A terület peremei már meredeken szakadnak a Deszakmetsző-völgy és mellékvölgyei felé. 
A tszf. magassága 350 m, vagyis relatívan alacsonyan fekszik, de a topo- vagy mezoklímája, kifejezetten hűvös, nedves. Az erdészeti klímaosztályozás szerint cserklímának kellene itt lenni, helyette ez gyertyános-tölgyes klímába van sorolva a termőhelyi adottságok alapján. Kis hazánkban annál már csak a bükkös klíma (volt) kiegyenlítettebb, hűvösebb és csapadékosabb. Vagyis nem véletlen, hogy kb. 60-65 évig itt vígan nőtt és élt, kb. 20- 25 méter magas, életerős lucállomány. Ahogy a fenti képen látható meggyötört hírmondók még emlékeztetnek rá. ...Aztán 2003-2007 között elkezdődött aminek a végét látjuk ma.
Nézzünk rá felülről is.
Digitális erdőtérkép,, viszonylag friss műholdképpel. Márciusban készülhetett, mert a háznál már zöldül a fű, de lombozat még nincs. A pirossal határolt Szokolya59D erdőrészlet a volt fenyves. A megmaradt nagyobb lucos állományfoltokat bekarikáztam, a többi magért beszél, ahogy a fénykép mutatja. Egy rakás összedőlt száradék...

Alább behívtam az erdőrészlet adatlapját is. És majd leestem a székről. Natura 2000-es, védett természeti terület, nemzeti park és vörös tölgyes állománynak van besorolva. Invazív, idegenhonos fafaj. A természetvédelem úgy utálja, ahogy lehet és 5 éve elképzelhetetlen volt, hogy egy erdőgazdaság erdőszerkezet váltás során alkalmazza. Főleg középhegyvidéken. Nem nagyon értem, de valószínű, akkora már a baj, hogy a körülötte lévő védett, őshonos cseres és gyertyános-tölgyes (egyébként szenvedő, száradó) állományok ellenére, itt kísérleteznek a vörös tölggyel, nemzeti parkos engedéllyel, mely tetszik, nem tetszik a jövő fafaja lehet a hegyvidékeken is. Vagyis hivatalosan ez már nem a Tóvik-fenyves. A változás hihetetlen gyors... 

Ezen a mapy.cz-ről letöltött műhold képen jól látszik, hogy valóban ott az újabb ültetvény fafaj, bekarikáztam őket. Csak éppen ez épp a másik véglet, mint anno a lucos eredeti klímája volt még pár éve is. Itt már a szárazságtűrő, meleg kedvelő fajjal kell az erdőfelújítás során próbálkozni....

Csak az a baj, hogy ha hagyjuk így lassan lábon száradni az egészet, akkor az akác és a bálványfa vígan telepszik meg és nő mint egykor a rizike...A lenti ép mindent elmond..sajnos...balra a régi fenyves romjai,,,középen a víg akác..balra a múlt pusztuló maradéka...tanulságos...