Lehet, hogy van benne valami, de kisebb zavarok vannak a cikkben.
Elõszöris: a Nap látszó fénye -27mg körül van. A Betelgeuse látszó fénye 0mg körüli, ami azt jelenti, hogy a sugárzásának erõssége 6,3*10^10 szeresére kéne, hogy nõjön. Ez elég nagynak tûnik, általában a milliós, tízmilliós nagyságrend a "szokásos", nem tudom, ez lehetséges-e. Régebbi számítások szerint kb. a telihold fényességével világíthatna, azonban pontszerû fényforrásként nem biztos, hogy bele lehetne nézni "csak úgy".
A tömegvesztésérõl Asimov a Robbanó Napok c. könyvében már 1986-ban ír, szóval azt elég régóta tudjuk (évente kb. 1-2*10^24kg). Ráadásul a kisebb amplitúdójú Mira típusú változók közé tartozik. A körülötte lévõ gázfelhõben abnormálisan kevés szén van, ami annak lehet oka, hogy a nitrogén fúziója kisebb energianyereséggel jár, ezért a szén hamarabb elfogy. A szupernóva-maradványokban általában sok nitrogén van.

Ezen kívül kíváncsi lennék a számításaira, az eddig elfogadott álláspont ugyanis az, hogy az eredetileg is kék óriásként induló, kék szuperóriás Eta Carinae lesz a következõ szupernóva. Ez a csillag 20*olyan messze van, de jóval nagyobb. Szabad szemmel mégsem láthatjuk, mert saját anyagából már szénrétegeket is kidobált (ez a körülötte lévõ Kulcslyuk-köd). Ez a gázfelhõ a csillag fényét elnyeli, és infravörösben sugározza tovább. Így ettõl az objektumtól érkezik a legtöbb infravörös sugárzás a Naprendszeren kívülrõl. A múltban már több robbanáson átment, melyek során fényessége majdnem a Szíruisz-éig nõtt.

Sze: Amúgy nem ismerem a legújabb eredményeket ezzel kapcsolatban, a "közel jövõ" várható szupernóvái a közeli szuperóriások közül az elõzõ kettõn kívül (ám akár jóval késõbb robbanhatnak) a Scheat, a Mira, a Ras-algheti és az Antares.