Az én generációm, akik a hetvenes-nyolcvanas években voltunk gyerekek, el lettünk kényeztetve, már ami az időjárást illeti. A nyár teljesen élhető volt, sőt, nem egyszer kifogtunk egy pár hetes olyan időszakot, amikor esett és esett, és fújt a szél és esett, húsz-huszonkét fok mellett, de amikor meleg volt, akkor is előfordult, hogy estére kellett egy melegítőfölső, ha kint ültünk az udvaron. Iskolakezdés után egy-két héttel rendszerint megjött a borult-esős idő, aztán október eleje körül az indián nyár a maga 15-18 fokával, ragyogó napsütés mellett. Az a jóleső napsütés, mert az árnyékben már határozottabban hűvös volt a levegő. Amikor meg borult volt az ég, és északi szél fújt, sokszor monduk egymásnak, hogy hószag van. nevet Ez ma viccesen hangzik, de tényleg volt benne valami. Aztán október végén a ködök, sokszor azok a biciklitámasztós ködök, amiről nemrég Antibulvár is írt, hogy mennyire eltűntek az időjárási elemek közül. Jött november a jellegzetes szürkeségével, amikor megjelentek az első deres reggelek, a kavargó varjak, és sokszor az első hó. A telekről már sokszor írtam, amik elég változatosak voltak, de eleget tudtunk szánkózni és korizni, legalábbis a mostaniakhoz képest biztosan. hideg Egy-egy olyan tél után mindig jól esett a tavasz, a fokozatosan melegedő levegő, az az elképesztő virágillat, május végétől a strandolás, meg kamaszkoromban a lányok egyre kevesebb ruhában.  laza Medárdhoz meg órát lehetett igazítani, nagyon ritkán maradt el, azokban az években talán sosem. Egyszer megszavaztatta az ofő, hogy mikor menjünk osztálykirándulásra. A nagy többség rögtön suli után akart menni, én viszont, mivel már akkor is érdekelt az időjárás, mondtam, hogy nem lesz jó, akkor van Medárd. Leugattak, hogy ne okoskodjak, aztán másnap hazajöttünk, mert egyfolytában esett és hideg volt. Én szóltam előre. vidám
Nyilván nagyon sokat számít, hogy ki mit szokott meg, valószínű, hogy nekünk szerencsénk volt (nekem biztos), mert akkor pont egy hűvösebb, és számomra sokkal élhetőbb időszak volt, ami a klímát illeti.